![]() |
|
![]() |
A Szent Korona Értékrend általános ismertetése |
a Szent Korona Értékrend programja
Felépítése:
Kedves Szent Korona Testvérem!
Az a program, amit most a kezébe vett, a minden állampolgáráról, minden családjáról, minden országrészéről, minden településéről, minden társadalmi csoportjáról egyaránt Gondoskodó
Magyarország
képét tárja fel Ön előtt. Ez az az ország, amely szerves egységként, vagyis demokráciában él.
Ez az az ország, amely visszaszerezve lelki-, szellemi-, politikai-, katonai- és gazdasági függetlenségét elsődlegesnek és mindenek fölöttinek tartja saját állampolgárai érdekeinek védelmét és érvényesülését. Ez az az ország, amelynek jövője több ezer éves hagyományra épül.
Ez az az ország, amely biztosítja minden állampolgára számára a szabad akarat gyakorlásának feltételeit,
így mindenki élvezi a lelki-, szellemi- és anyagi szabadságot.
Ez a Magyarország a Szent Koronát szolgálók által megvalósított minőség forradalmával
épül föl.
Ennek a vér nélküli forradalomnak az alapelvei:
1. Jogok és kötelezettségek egységben vannak. 2. Magyar állampolgár az állalapító magyar nemzet tagja, bárhol él a világon és az államalkotó nemzetek tagjai, ha Magyarországon élnek. Magyar állampolgár más ország állampolgára nem lehet, kivéve azokat, akik politikai kényszerből váltak idegen ország állampolgáraivá. Ez utóbbi esetben nemhogy kizárt, hanem kívánatos a kettős állampolgárság, a jogérvényesítő állampolgárság megjelölésével. Azok a személyek, akik nem az államalapító és államalkotó nemzetek tagjai, Magyarországon vendégként élhetnek, a vendégek jogait élvezve és kötelezettségeit gyakorolva. 3. Az alapvető életfeltételek biztosítása minden magyar állampolgár számára ingyenes. 4. A magyar hagyományokon alapuló, az állam és az ember szabadságát meghatározó, annak feltételeit biztosító és a szabadságot megvédő Alkotmány, és az ez alapján felépülő jogrendszer életbe léptetése. 5. A nevelés-oktatás célja: a lelki- és a szellemi szabad akarat feltételeinek biztosítása, ezért az óvodától az első szakmai képzettség megszerzéséig állami feladat. 6. Önkormányzó- és önellátó területi- és település-rendszer kialakítása. 7. A gazdaságszervezés alapja az igény-kielégítésen alapuló szolgáltatás- és termelés. Minden szolgáltatás és termék (termény) vonatkozásában a magyar állampolgárok kiszolgálása az elsődleges. 8. A termelőeszközök tulajdonlásának átalakítása: - az energiatermelő-, távközlési- és közlekedési szolgáltatást végző, valamint az alapvető életfeltételeket biztosító ipari szervezetek állami, vagy területi önkormányzati tulajdonba kerülnek, - a termőföld, az állatállomány, a mezőgazdasághoz-, valamint a szolgáltatáshoz és a kisárutermeléshez használt termelőeszközök olyan családi magángazdaságok birtokába (föld), illetve tulajdonába kerülnek, amelynek minden tagja a Szent Korona tagja. 9. Informatikai hálózat kialakítása a teljes esélyegyenlőség biztosítására. 10. Magyarországon nem magyar érdekek nem érvényesülhetnek a magyar érdekek sérelmére. Minden külkapcsolat az önkéntességen, az egyenjogúságon és a kölcsönösen azonos előnyökön alapul. 11. A szocialista és a kapitalista diktatúra áldozatait erkölcsileg, egzisztenciálisan és anyagilag rehabilitálni és kártalanítani kell. 12. A szocialista és a kapitalista diktatúra kiszolgálóit, valamint kedvezményezettjeit büntetőjogi felelősségre kell vonni és az általuk a magyar nemzet érdekeivel ellentétesen szerzett - médiahatalmat fel kell számolni, - gazdasági és politikai hatalmi összefonódásokat meg kell szüntetni, - anyagi vagyont el kell számoltatni.
Mindenki adottsága és helyzete alapján vesz részt a nemzeti vagyon növelésében. A nemzeti vagyon növelése a fedezet az életfeltételek biztosítására és a következő időszak fejlődésére. A
nemzeti vagyon részei:
- lelki, - szellemi és - anyagi. A
nemzeti vagyon növekedése biztosításának
lelki fedezete az a hagyomány, amely fenntartotta nemzetünket az évezredek alatt, szellemi fedezete az évezredek alatt
felhalmozódott ismeretanyag, és
anyagi fedezete a Szent Korona tagok folyamatosan végzett tevékenységének anyagi eredménye. A igények és a lehetőségek összevetésével megtervezett növekedés mértéke adja az alapját részben az alapvető emberi jogok biztosításának, részben pedig az egyéni elismerésnek. Az egyéni elismerés (jövedelem) csereeszköze a pénz,
vagyis a pénz nem működik közre a nemzeti vagyon növelésében, ezért nincs önmagát növelő (kamat) funkciója sem. Ebből következik, hogy a Gondoskodó Magyarország egyetlen
pénzkezelő intézetet tart fenn,
megszüntetve
a bankrendszert.
A
program nemzeti vagyonunk értékeire épül:
1. Az erkölcsi értékeink
a/ Keresztény hitünk b/ A keresztény lelkeket Isten megnyitja a nemzet megmentésére c/ Vannak nagy számban olyan közösségek, amelyek céljai részben vagy egészben egybeesnek a Gondoskodó Magyarország céljaival (ezeket össze kell fogni) d/ Nemzeti szokáskincsünk
2. Szellemi értékeink
a/ Találmányok, szabadalmak b/ Olyan munkamódszerek, amelyek hasznosságát évszázadok bizonyították, de az elmúlt 65 év elavultként kezelve elvetette c/ Olyan szellemi kapacitás, kreativitás, amelynek Magyarországon tartása és a magyar nép javára történő megvalósítása nemzeti érdek d/ Tudományos műhelyeink e/ Nemzeti hagyományőrző kultúrkincsünk f/ Kortárs művészeink
3. Természeti, történelmi
értékeink
a/ Termőföldünk, hagyományos terményeink és állatfajtáink, amellyel 30 millió embert tudunk élelemmel ellátni b/ Hegyek, vizek, erdők, alföldek c/ Természetes gyógyhelyeink d/ Szívet-, lelket gyönyörködtető, tradícióinkat őrző településeink (sajnos néhol már csak településrészeink) e/ Nemzeti parkjaink
4. Urbanisztikai, építészeti
értékeink
a/ Műemlékeink b/ Egyházi-, kulturális-, oktatási-, közművelődési és művészeti épületeink, c/ Út- és vasúthálózatunk.
Sajnos, értékeinkre az elmúlt időben nem vigyáztunk méltóképpen. Ezért ezek igazi értékének visszaállítása a Gondoskodó Magyarország föladatai között kell, hogy szerepeljen. Ez „az öt kenyér és a két hal”,
amit a mindannyiunkban élő Krisztus erejével szaporítanunk kell, hogy azok, akik részt vesznek a társadalom szerves egységként működésében, hozzájussanak azokhoz a lelki-, szellemi- és anyagi javakhoz, amelyek az emberi méltóság szerinti élethez szükségesek és elmondhassuk, hogy Magyarország olyan ország, amely állampolgárainak jólétet biztosít. A program készítésénél természetesen felmértük a jelenlegi anyagi helyzet alapján az első időszak anyagi fedezetét. Ez alapján állapítottuk meg azokat az áthidaló forrásokat, amelyek biztosítják azt is (többek között), hogy a lakossági államadósság értéke - természetesen a vagyonelszámolást követően - változatlan maradjon.
Ezek a források a következők: - A külföldi adósságok felhasználását felülvizsgáljuk és a kamatfizetést azonnal megszüntetjük (a felülvizsgálat során fennmaradó tőketartozás kiegyenlítésére minimum 5 éves moratóriumot határozunk meg). - Az ország „privatizáció” megnevezés alatt folyt kirablásának következményeit felszámoljuk. - A „tőkebehozatalt” felülvizsgáljuk, az ebből adódó egyenleg több százmilliárd forintnyi eredményt hoz. - A vagyonelszámoltatást kiterjesztjük azoknak az embereknek a magyarországi ténykedésére, akik kettős (vagy többes) állampolgárként „kimentették” a diktatúra kiszolgálóiként összeharácsolt pénzüket. - A vagyonelszámolás kiterjed a magyar állampolgárok külföldi bankszámláira és külföldi tulajdonukra is.
1. Alapvető emberi jogok
A Gondoskodó Magyarország feltétel nélküli állampolgári jogon biztosítja az alapvető emberi jogokat:
Az életfeltételekhez való jog ellentételezés nélkül illet meg mindenkit.
a/ A neveléshez való jog b/ A tanuláshoz való jog c/ A szabad akarat nyilvánításának joga d/ A nemzeti múlt reális ismeretének joga e/ A nyelv megőrzésének és művelésének joga f/ A vallás gyakorlásának joga g/ A családszerkezet fenntartásához való jog h/ A nemzeti kultúra ápolásának joga i/ A nemzeti hagyományok őrzésének joga j/ Az egészség megőrzéséhez való jog k/ A betegségek megelőzéséhez és gyógyításához való jog l/ A nyugdíjhoz való jog m/ Az alapvető élelmiszerekhez való jog n/ A lakáshoz való jog o/ A közüzemi szolgáltatásokhoz való jog p/ A ruházkodáshoz való jog q/ Az élet-, személyiség-, vagyon-, és közbiztonsághoz való jog
Az alapvető emberi jogok azon része,
amely a társadalmi együttéléshez kötődnek, a kötelezettségek arányában illeti
meg a Szent Korona tagokat.
r/ A társadalmi csoportok életfeltételeinek biztosításához való jog s/ A nemzeti vagyonnak a hagyományok alapján történő növelési joga t/ A nemzeti vagyonnak a nemzet érdekében történő felhasználási joga
2. Kiegészítő emberi jogok
Azok, akik az alapvető emberi jogokhoz kapcsolódó kötelezettségeiket teljesítik, az életfeltételeik javítására, a személyi elismerésük mértéke szerint, kiegészítő jogokat gyakorolnak. a/ A személyes használatú szolgáltatások és termékek vásárlásának joga. b/ A családi használatú beruházások joga - Az önálló lakás nagysága, tulajdonságai meghatározásának joga - A lakberendezés kiválasztásának, beszerzésének joga - A kényelemnövelő beruházások joga c/ A termelő beruházásokhoz való jog - Az aktív élet kezdéséhez szükséges termelőeszközök beszerzésének joga, - A koordinált igény-kielégítéshez szükséges beruházásokhoz való jog.
Ezek alapján a Gondoskodó Magyarország
biztosítja
a lelki kiegyensúlyozottságot,
a szellemi gyarapodást,
a szociális biztonságot,
az egészségügyi ellátást,
a nemzeti vagyon növeléséhez
történő hozzájárulást és
a közbiztonságot.
A család a legszentebb emberi közösség, a társadalom alapja. A magyar családmodell a sokgyerekes nagycsalád és a több generáció egységét jelentő nagy család. A család alapja a két különböző nemű ember által alkotott házaspár. A nemi másságot a Gondoskodó Magyarország betegségként kezeli, annak megfelelő jogok és kötelességek meghatározásával.
A Gondoskodó Magyarország a
magyar családmodellt támogatja,
a családi funkciók feltételeinek
biztosításán keresztül.
A
magyar családmodell funkciói:
- Családi egység védelme - Magzat védelme - Gyermek védelme - Anya védelme - Szülő védelme
A
családi funkciók feltételeit biztosítja:
- az alapvető emberi jogok biztosításával, - a kiegészítő emberi jogok gyakorlásához nyújtott támogatással (pl. lakásnagyság bővítése, gépkocsi vásárlás, családi vállalkozás indítása), - az anya családért végzett (elsősorban a gyermekekkel kapcsolatos) tevékenységének elismerésével, ami a következőt jelenti: azon túl, hogy a gyermekek ingyenesen étkeznek, tandíjmentességben-, térítésmentes tanszerellátásban, valamint ruházkodási hozzájárulásban részesülnek, az anya a gyermek 10 éves koráig (az általános iskola 4. osztályának
befejezéséig) a szakmája szerinti mindenkori átlagjövedelmet kapja
(anyasági elismerés)
tevékenysége társadalmi elismeréseként, a második gyermektől kezdve gyermekenként 10 %-kal kiegészítve. Ha minden gyermeke betöltötte a 10. életévét, vagy az általános iskola 4. osztályát befejezte, a mindenkori átlagjövedelem fele és a második gyermektől ennek 10 %-a az elismerés összege, a gyermek 24 éves koráig, vagy addig, amíg szakmai végzettséget nem szerez. Az
anyagági kötelezettség:
Az anya kötelessége – akár családban, akár azon kívül élve – biztosítani a gyermek számára az őt megillető (ifjúsági) jogokat. Köteles olyan példát mutatni, amely gyermeke(i) egészséges lelki-, szellemi-, testi fejlődéséhez szükséges. Miután a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése
a Gondoskodó Magyarország alapja,
ezekre a feltételekre csak akkor jogosult a család, ha a funkciókat maradéktalanul teljesíti.
A felkészülés korszaka az aktívkori tevékenységek végrehajtására. Fogantatástól az első szakma megszerzéséig tart. Az ember életének ebben a szakaszában alakul ki szabad akarata. Ehhez a társadalom - mintegy a küldetés teljesítésére kapott előlegként - köteles a lelki-, szellemi- és anyagi esélyegyenlőség feltételeit biztosítani. (Amennyiben az a személy, aki állampolgárságát meg kívánja változtatni, a magyar állampolgárság megszűntetésének feltételeként „elszámol” a felkészülési időszak költségével.)
Az
ifjúkorban az állam által biztosított feltételek:
- A családi funkciók feltételeinek biztosításával kapott lelki- és szellemi szabad akarat kialakulásának feltételei. - Anyagi feltételek az első
szakma megszerzéséig:
= tandíjmentesség, = tankönyvek, füzetek, egyéb technikai eszközök ingyenes ellátása, = színház, múzeum, könyvtár és kulturális egyéb rendezvények ingyenes látogatása, = ingyenes étkezés, = díjmentes utazás, = ruházkodási hozzájárulás, = szünidei ingyenes program. - Anyagi feltételek az első
szakma megszerzésekor:
= a szerzett ismeretet hasznosításának lehetősége (munkalehetőség), = önálló élet megkezdésének anyagi feltételei (lakás és lakberendezési tárgyak - figyelemmel a nagy család modellre). = amennyiben önálló tevékenységet akar folytatni, akkor annak beruházási feltételei (részben hitelezéssel).
Az első szakma megszerzését követően - nemtől függetlenül - köteles az ifjú - szakmájának megfelelően aktív korúként teljesíteni kötelezettségeit és - honvédelmi ismereteket szerezni és gyakorlati képzésen részt venni. Amennyiben nem hivatásos katonai végzettséget szerez, az ismeretek és a gyakorlat megszerzése után tartalékosként vesz részt - szükség esetén - a honvédelemben.
A Gondoskodó Magyarországon a
felkészülési időszak társadalmi csoportja (mint a Szent Korona testének
személyi része) az Országgyűlés felsőházába delegált képviselőin keresztül
érvényesíti (hangolja össze más társadalmi csoportokkal) érdekeit és vesz részt
az irányításban.
Az ember életének ebben a szakaszában fő feladataként szakmája szerint részt vesz a nemzeti vagyon növelésében. Ez joga és kötelessége a Gondoskodó Magyarország minden állampolgárának.
Az
aktív korban végzett feladatok:
- Funkciója szerint a fennmaradást szolgáló (pl. élelmiszertermelő) és a következő fejlettségi szakaszra felkészítő (pl. kutató) tevékenységek. - Érdekprioritás szerint az ember közvetlen életfeltételeinek biztosítása (pl. nevelés, védelem, közigazgatás, használati cikkek előállítása) és az életfeltételeket közvetve szolgáló tevékenységek (pl. természetvédelem) csoportja különböztethető meg. - A végrehajtás módja szerint vannak közösségen belül (alkalmazottként, vagy tulajdonosként) és önállóan végrehajtandó feladatok (pl. kistermelés, kisipar).
Tevékenysége elismeréseként az alapvető emberi jogainak gyakorlása mellett megilletik mindazok a jogok, amelyek tevékenységéhez kapcsolódnak. Természetesen a megnövekedett jogokkal arányosan növekednek kötelezettségei is.
A Gondoskodó Magyarországon az
aktív korú állampolgárok tevékenység-típusok (szakmák) szerinti társadalmi
csoportjuknak (mint a Szent Korona testének személyi részének) létszámarányosan
megfelelő számú, az Országgyűlés felsőházába delegált képviselőkön keresztül
érvényesítik (hangolják össze más társadalmi csoportokkal) érdekeiket és
vesznek részt az irányításban.
A
tapasztalatátadás időszaka.
Az életnek ebben a szakaszában az ember fő feladata az, hogy átadja lelki-, szellemi- és anyagi vagyonát a következő generációnak. E mellett szakmájának-, hivatásának jellegétől és egyéni adottságaitól függően tovább végzi felkészülését. Ebben a korszakban az embert ugyanazok a jogok illetik meg, és ugyanazok a kötelezettségek terhelik, mint az aktív korszakában, de átsúlyozva, úgy, hogy a szülővédelemmel kapcsolatos jogai erősödnek meg.
A
tapasztalatátadás korának elismerése a Gondoskodó Magyarország részéről
- az alapvető életfeltételek ingyenes biztosítása, - tevékenység utáni elismerés (jövedelem) és - nyugdíj, ami a szakma (hivatás) szerinti átlagbér 50 %-a. Tekintettel arra, hogy a nemzeti vagyon növekedése folyamatosan emelkedik, a nyugdíj összege és vásárlóereje is évről-évre nő.
A Gondoskodó Magyarországon a
tapasztalatátadási időszak (nyugdíjas kor) társadalmi csoportja (mint a Szent
Korona testének személyi része) az Országgyűlés felsőházába delegált
képviselőin keresztül érvényesíti (hangolja össze más társadalmi csoportokkal)
érdekeit és vesz részt az irányításban.
VII. Területi társadalmi csoportok
A
Gondoskodó Magyarország a területi elven szervezett önkormányzatokon keresztül
valósítja meg az önellátást.
A területi szervezettségnek három szintje van: - megye - járás - település.
A vidék Magyarországa az a társadalmi réteg, amely leginkább érzi a bőrén egységesen a háttérhatalmi diktatúra negatív hatását, valamint a szerves egységként működő társadalom mintájára is ott található a legkézenfekvőbb példa, tehát az alulról szerveződésnek itt van a legfogékonyabb alapja. Amíg a budapesti szavazók döntő többsége nem jött rá arra, hagy a Demszky-féle politika és az egész vízfej-felsőbbrendűség csak arra szolgál, hogy megossza a magyar társadalmat a vagyoni-, párt- és a vallási különbség mellett a területi hovatartozás szerint is, és ezzel méginkább gyöngítse az egységes ellenállást a háttérhatalom diktatúrájával szemben, addig a vidék Magyarországa kell, hogy példát mutatva vezesse a fővárost.
A
települések önellátóvá tétele az életföltételek önellátását biztosítja.
Az alapvető életföltételek biztosításával kapcsolatban többirányú tevékenységet folytatunk. Ezek közös alapja, hogy minden településen létre kell hozni a Települési Önellátó Rendszert a Települési Önkormányzat irányítása alatt.
Az
önellátás részei:
1. Egészségvédelem
A Gondoskodó Magyarország egészségvédelmi alapelve: a megelőzés eszközeit kell elsődlegesen kialakítani. Betegség esetén előnyben kell részesíteni a természetes gyógymódokat, valamint a homeopátiát és csak legvégső esetben kell a kemoterápiához és az operatív beavatkozáshoz folyamodni. A Gondoskodó Magyarország politikai hatalomra jutása után minden egészségügyi szolgáltatást (így a gyógyászati segédeszközök, gyógyszerek biztosítását is) állampolgári alapjogként kezelve ingyenessé teszünk. A Gondoskodó Magyarország hatalomra
jutása után az egészségügy teljes rendszerét át fogjuk alakítani, a szerves
egységként működő társadalom által diktált feltételeknek megfelelően. Az átalakított egészségügyi rendszer a
megyei- és települési elven szerveződő megelőző szűrések és a teljesen
szakosított, ingyenes gyógyítóhálózaton keresztül működik.
Az egészségügyi hivatást
teljesítők (mint a Szent Korona testének személyi része) az Országgyűlés
felsőházába delegált képviselőin keresztül vesz részt a Gondoskodó Magyarország
irányításában.
2. Táplálkozás
Mindenek előtt az egészséges táplálkozást kell elősegítenünk. Ez nem a manapság divatos és - a háttérhatalmi diktatúra manipulációinak köszönhetően - bizonytalan élettani eredménnyel működő módszerek támogatását jelenti, hanem a garantáltan természetes táplálkozás követését. Ennek érdekében egyrészt a nem génmanipulált és természetes körülmények között nevelt állatok, és az így termesztett növények elterjesztését (termesztésének, tartásának visszaállítását) kell támogatnunk (amit manapság biogazdálkodásnak hívnak). Másrészt a feldolgozás nélküli, illetve a természetes úton tartósított (füstölt, pácolt, szárított, hűtött - de nem fagyasztott) állati- és növényi termékeket kell priorizálnunk.
2.1 Meg kell szerveznünk a települések önellátását, mindenek előtt a mindennapi élelmiszer (kenyér, tej, tejtermék, hús, zöldség és gyümölcs) közvetlen forrásból történő biztosítását. Tudatosítani kell mindenkivel, hogy a háttérhatalmi diktatúra lelkiismeretlenségének egyik következményeként (a gátlástalan pénzhajhászás miatt) mindannyian közvetlenül életveszélyben vagyunk. Ezt a veszélyt azért nem érezzük, mert viszonylag hosszú idő (tíz - húsz év) múlva mutatkozik meg káros hatása. A műtrágyák jelentős részéről, a műanyagokról, az atom- és vízierőművekről, a természetrombolás egyéb megnyilvánulásairól - és még sorolhatnánk, mi mindenről - derült ki, hogy természet- és emberiség-ellenesek. Aquinói Szent Tamás szerint: „Az igazi tudás (ezt nevezzük mi bölcsességnek) nem más, mint a hit és a tudomány együttesen.” Azok a tudósok, akik ezeket a termékeket alkalmazásra ajánlották, nem rendelkeznek a teljes tudással, vagyis nem bölcsek. Hiányzik belőlük a hit, az isteni szabályok összefüggéseinek ismeretével kapott meggyőződés, és a bizalom tudásuk eredményének pozitív hatása iránt, valamint ennek következménye, a felelősségérzet! Ezek a bölcsesség nélküli tudósok, vagy más kifejezéssel „szakbarbárok”, akik kártékony működésének következményeit fel kell ismernünk és meg kell szabadulnunk azoktól!
2.2 A Gondoskodó Magyarország
célja, hogy először a fejlődésben lévő fiatalok, valamint a koruk és
egészségi állapotuk miatt keresőképtelen emberek, majd a teljes lakosság ingyenesen jusson az alapvető élelmiszerekhez.
2.3 Annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termékek ne legyenek egészségkárosító hatásúak, minőségellenőrző laboratóriumot kell létrehozni és üzemeltetni megyénként. Csak azokat az élelmiszereket lehet forgalmazni, amelyek minősítését a saját laboratóriuma végezte. Ez egy önvédelmi, kényszerű kötelezettség. A különböző - a háttérhatalmi diktatúra érdekeit védő - szabványok és az ezek betartását ellenőrző szervezetek (különösen az utóbbi években) bebizonyították teljes alkalmatlanságukat arra, hogy megvédjék az embereket az egészségromboló élelmiszerek fogyasztásától. (Ld. az először Angliában pusztító kergemarha kór.) Ki kell alakítani egy minden diktatórikus sugallattól független szabványrendszert, először az élelmiszerekre vonatkozóan. Mivel genetikailag a szaporító-állomány jelentős része – mind a növényeknél, mind az
állatoknál – erőteljesen manipulált, mindenek
előtt ezt kell visszaállítani az eredeti minőségre.
Ugyancsak halaszthatatlan a termőtalaj természetes kémiai állapotának visszaállítása, előbb semlegesítő termények termesztésével, majd a szerves talajerő-utánpótlással. Szintén nem kitalálni, hanem helyre kell állítani az ökologikus egyensúly természetes működését.
2.4 A minőségellenőrző laboratóriumi vizsgálatoknak ki kell terjednie a települések ivóvíz minőségének vizsgálatára is. Az egészséges ivóvíz éppúgy elengedhetetlen része az egészséges táplálkozásnak, mint az élelmiszer.
3. Közvédelem, közbiztonság
A Gondoskodó Magyarország koordinálja a területenként és településenként szervezett bűnmegelőző csendőrség és a bűnüldöző rendőrség munkáját és biztosítja azok működési feltételeit. A Magyar Köztársaság területi, politikai sérthetetlenségét a honvédség biztosítja.
A területi elv alapján (a Szent
Korona testének területi része), a választópolgárok által közvetlenül
választott képviselők alkotják a Gondoskodó Magyarország Országgyűlésének
alsóházát.
VIII. A lelki- és szellemi érték megbecsülése
A magyar lelki- és szellemi érték
a magyar nemzet elidegeníthetetlen tulajdona.
A magyar művészek és tudósok a Gondoskodó Magyarországon kapják meg azokat a lelki- és szellemi föltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az Isten kegyelméből kapott tehetségük szerinti küldetést (hivatást) teljesíthessenek. Velük szemben mindennél fontosabb követelmény a magyarság érdekeinek képviseletébe vetett hit és a tudomány (művészi adottság) összhangja, hiszen tevékenységükkel közvetlenül
hatnak a társadalom egészére.
Ennek megfelelően a Gondoskodó Magyarország
kiemelt egzisztenciális és anyagi feltételeket
biztosít küldetésük gyakorlásához.
Azért, hogy a magyar lelki- és szellemi kincs a magyar nemzet egészét hatékonyan tudja szolgálni, az állam az ismeretszerzést és -átadást a következő szervezeteken keresztül végzi:
- A Magyar Tudományos Akadémiát át kell szervezni, a bölcsesség nélküli tudósok jelenlegi szerepének átértékelésével. Feladata a tudományos ismeretszerzés és ismeretátadás (az emberhez és környezetéhez kapcsolódó szellemi- és anyagi feltételek kutatása és alkalmazásba vétele), valamint az Országgyűlés munkájának támogatása szakvéleményadás formájában és a törvényelőkészítő munkában való részvétellel.
- A Magyar Művészeti Akadémiát át kell szervezni, hogy méltó követője legyen a magyar hagyományoknak. Feladata a művészi megismerés eszközeivel a társadalom részére lelki- és szellemi ismeretátadás, valamint az Országgyűlés munkájának támogatása szakvéleményadás formájában és a törvényelőkészítő munkában való részvétellel.
A Magyar Tudományos Akadémia és a
Magyar Művészeti Akadémia (mint a Szent Korona testének személyi része) az
Országgyűlés felsőházába delegált képviselőin keresztül vesz részt a Gondoskodó
Magyarország irányításában.
IX. Az anyagi érték (a gazdaság)
1. A gazdaság általános programja
A gazdaság célja a lakosság anyagi életfeltételeinek biztosítása a nemzeti vagyon anyagi részének növelésével. A Gondoskodó Magyarországnak az emberi társadalom szerves egységként történő működéséből következő, és a gazdaságra is vonatkozó általános alapelve: minden tevékenység végzési módjának és eredményének olyannak kell
lennie, hogy az az ember és környezete egészségét ne károsítsa.
Ebből adódóan: Egyrészt csak olyan tevékenységet lehet folytatni, amely végzése vagy annak
eredménye nem károsítja a Világmindenség anyagi részét, vagyis nem veszélyes sem az ember testére, sem az
élő- és élettelen környezetre.
Másrészt a tevékenységek végzése és az annak eredményeként létrehozott termék nem károsíthatja a Világmindenség anyagtalan részét, vagyis nem lehetnek a háttérhatalmi diktatúra – és annak egyik eszköze, a fináncoligarchia – lélek- és agymosó eszközei az emberiség falanszterizálásával, és az ezt eredményező vallási, nemzetiségi, etnikai vagy egyéb társadalmi csoportok szembeállításával elérhető felszeleteléssel. A Gondoskodó Magyarország megfogalmazása szerinti a szerves egységként működő társadalom
az emberekről gondoskodó államokon
keresztül valósul meg,
a kötelezettségek és a jogok egységével, valamint, a lelki-, szellemi- és testi esélyegyenlőség megvalósításával. Ennek megfelelően - a háttérhatalmi diktatúra által liberalizmusnak csúfolt filozófia terminológiája szerinti megfogalmazáshoz képest - más értelmet kap a szabadság fogalma. A háttérhatalmi diktatúra a szabadságot (a gyakorlat bizonysága szerint) a kirekesztettek - látszat-szabadságába burkolt - teljes elnyomásával a kiválasztottaknak biztosított korlátlan szabadságként (szabadosságként) értelmezi. Ezzel szemben a Gondoskodó Magyarország szabadság-értelmezése azt jelenti, hogy minden ember küldetése (hivatása) szerinti feladatát úgy végzi, hogy szabad akaratával a Világmindenség fejlődését szolgálja, vagyis szabadsága az isteni szabályok betartásán keresztül érvényesül. (Ennek egyszerű megfogalmazása így szól: „Amit magadnak nem akarsz, azt ne tedd másnak sem!” és „Mindent megtehetsz, ami más személy vagy társadalmi csoport jogos érdekeit nem sérti.”) A gazdaság tevékenység-összetételét alapvetően kell meghatároznia annak, hogy az emberek lelki-, szellemi- és anyagi életföltételei mit és milyen mértékben igényelnek. Az életföltételek biztosításának körét és minőségét egy-egy ország vonatkozásában az adott ország lehetőségei határozzák meg. Amennyiben az alapvető emberi jogok minimális szintjének megfelelő
életföltételeket nem tudja egy ország kormánya biztosítani minden állampolgára
számára, akkor annak az országnak alkalmatlan a kormánya a vezetésre.
Ugyanakkor, a kormánynak rendelkeznie kell azokkal a feltételekkel, amelyek ahhoz szükségesek, hogy biztosítsák az életföltételeket a Szent Korona tagok számára. Tehát a kötelezettségek és a jogok egységének az állam - mint objektív társadalmi csoport - vonatkozásában is meg kell lennie. Ennek következménye az, hogy ha a Szent Korona tagok alapvető emberi jogait biztosítja az állam,
akkor van erkölcsi alapja arra, hogy meghatározza az egyes emberek
kőtelezettségeit és megkövetelje annak teljesítését,
ami a jogkövető magatartásban nyilvánul meg. Ehhez viszont a megkövetelt magtartási szabályoknak összhangban kell lenniük nemcsak a gazdasági, hanem a teljes (lelki-, szellemi- és anyagi) keresztény (örök emberi) értékrenddel.
Fel kell mérni tehát a belföldi és külföldi igényt egy-egy tevékenység eredményére (lelki-, szellemi- vagy anyagi termék, illetve szolgáltatás) és ahhoz kell viszonyítani a hazai lehetőségeket. A kapott adatokat a realitás kontrollja alá kell bocsátani, azért, hogy azok alapján olyan termelési, szolgáltatási kontingenseket lehessen megállapítani, amelyek szolgálják, és nemcsak kiszolgálják a nemzet szükségleteit. Gondolja át a következőket: jelenleg Magyarországon a lakosság 2/3-a a létminimumon, vagy az alatt él, aminek következtében olyan étkezési szokásokat volt kénytelen felvenni, aminek köze nincs az egészséges életmódhoz. Ha most egy felmérést készítünk a fogyasztói szokásokról, akkor azt kapjuk, hogy havi 5 millió csirke szárnyra és far-hátra van szükség, de csak 1 millió combra és mellre. Nyilván ez nem tényleges, hanem kényszerű igény, tehát - ha mód van rá - korrigálni kell. Ugyanígy az emberidegen termék- és szolgáltatási igényt vissza kell változtatni a természetes igényekre. A korrigált igény szerinti kereslet és a tényleges, valamint a fejleszthető termelés és szolgáltatás összevetése alapján kell megállapítani a termékelhelyezés hármas csoportját: - a saját termelésből kielégíthető igényeket, - az exportálandó termékeket, végül - az importtal kielégíthető igényeket.
A Gondoskodó Magyarország alapelve az energia felhasználásával kapcsolatban: - a lakossági hő- és villamos energia ellátást – személyekre megállapított kontingensig – állampolgári jogon, tehát térítésmentesen kell biztosítani. A nem lakossági, illetve a kontingensen felüli lakossági felhasználású elektromos- és hőenergia ára tartalmazza az energiahálózat üzemeltetési költségét is; - a kőolajszármazékból nyert energiára két árat kell megállapítani: az alapvető életföltételek biztosítására az egyiket, az egyéb tevékenységekre a másikat. Az alapvető életföltételeket biztosító tevékenységek (egészségügy, élelmiszerek termelése és feldolgozása, közbiztonság, élet- és vagyonvédelem, nemzeti értékek védelme, szállítás) részére megállapított ár nem tartalmaz infrastruktúra fenntartási költséget, míg az ezen kívüli eső tevékenységek felhasználására kialakított ár tartalmaz.
Ezt az alapelvet csak a Gondoskodó Magyarország hatalomra jutása után lehet megvalósítani, az energiaszektor állami tulajdonba vonását követően. Állami feladat a szükséges erőművek beruházási költségének biztosítása. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi energiaellátó rendszert meg kell újítani, mert az rossz hatékonyságú, továbbá természetromboló- és veszélyeztető (atom-, víz- és ásványi anyagátalakítás), a Gondoskodó Magyarország hatalomra jutását követő egy éven belül elkészíti az ország energiagazdálkodásának megvalósítási tervét és négy éven belül elvégzi az átalakítást, amelyhez új energiaszolgáltató rendszert vesz figyelembe (elsősorban alternatív energiaforrásokat). Az átalakítás fő szempontjai: természetbarát, lehetőleg helyi energiatermelő berendezések új energiaforrások rendszerbe állításával (a Települési Önellátó Rendszer részeként).
A Gondoskodó Magyarország kiemelten támogatja azokat a kutatásokat,
amelyek az energiarendszer átalakításának főbb szempontjait kielégítik.
A Gondoskodó Magyarországon a tevékenység-típusok
(szakmák) szerinti társadalmi csoportok (mint a Szent Korona testének személyi
része) létszámarányosan az Országgyűlés felsőházába delegált képviselőin
keresztül érvényesítik (hangolják össze más társadalmi csoportokkal) érdekeiket
és vesznek részt az irányításban.
2. A gazdaság fő részeinek
programja
A Gondoskodó Magyarország felajánlja minden olyan személynek és
szervezetnek azt, hogy aki, illetve amely részt vesz a gazdasági életben, annak
a tevékenységét koordinálja.
A koordinálás azt jelenti, hogy az
állam biztosítja a termelés (szolgáltatás) iránti igényt, és a termelés (szolgáltatás) feltételeit, a koordinált személy (szervezet) pedig a
szerződésben meghatározott határidőre, minőségben és mennyiségben előállítja a terméket, illetve elvégzi a
szolgáltatást.
a./ Mezőgazdaság és élelmiszeripar
Magyarország mezőgazdasága és élelmiszeripara az, amely mindenekelőtt biztosítja minden magyar állampolgár számára az alapvető jogok jelentős részét, ezért kiemelt fontosságú a Gondoskodó Magyarország
gazdasági életében.
Ezen túl a magyar mezőgazdaság saját
lakosságunk élelmiszerellátásán felül még
20 millió ember élelmiszerszükségletét biztosítja.
A Gondoskodó Magyarország mezőgazdaságában csak olyan termesztési- és állattartási technológiát lehet alkalmazni, és ennek csak azokat az eredményeit (a terményeket és termékeket) lehet forgalmazni, amelyek az emberre és a természetes környezetére
nem fejtenek ki károsító hatást.
A Gondoskodó Magyarország Szent Korona eszméből eredő alapelve, hogy a mezőgazdasággal összefüggő birtoklási- (föld vonatkozásában) és tulajdonjogok azokat a magyar állampolgárokat illetik meg (mindenekelőtt családi gazdaságok formájában), akik tevőlegesen részt vesznek a termékek és termények előállításában. Ennek megfelelően egy birtokosnak termőáganként különböző mértékű, limitált termőterülete lehet.
A Gondoskodó Magyarország mezőgazdaságának és élelmiszeriparának
alapjellemzője a koordináció mellett megvalósuló önállóság.
Ez azt jelenti, hogy az állam a területek és
települések igényfelmérése, valamint a külföldi megrendelések alapján felajánlja minden termelőknek terményenként
és termékenként azt a kontingenst, amelyre a Gondoskodó Magyarországnak
szüksége van. Amennyiben a termelő elfogadja az állam ajánlatát, akkor a
megállapodásban meghatározott anyagi
elismerésen kívül az állam biztosít
- beruházási támogatást, - vetőmag-, szaporítóanyag és törzsállomány biztosítási támogatást, - hozzájárulást a természetes termeléshez szükséges talajerőutánpótlási és természet-, valamint emberi egészségbarát védőszerek, technológiák alkalmazásához. Az élelmiszeripar alapvetően az alapanyag-ellátó területekhez kell, hogy
kötődjék. A termelőeszközök
főszabályként település-önkormányzati, kivételesen magántulajdonban vannak. Az
élelmiszeriparral kapcsolatban is a koordinált életföltétel-kielégítésben
történő részvétel a Gondoskodó Magyarország érdeke, ezért az állam által felajánlott kontingens után, az anyagi elismerésen kívül
az állam biztosít
- beruházási- és - technológia-beszerzési támogatást.
b./ Ipar
Az ipar alapvető feladata, hogy biztosítsa a Szent Korona tagok életföltételeinek eszköz részét. - A
Gondoskodó Magyarországon
= az ipari termék gyártásának technológiája és a gyártásakor felhasznált anyagok,
valamint a keletkező hulladékok nem károsíthatják sem az emberek egészségét,
sem a természetet;
= olyan ipari
termék forgalomba hozása, vagy olyan csomagolási
technológia és csomagolóanyag
használata tilos, amelyek használatával az ember lelki-, szellemi és anyagi
életét veszélyeztetni, vagy a természetet károsítani lehet.
- Az
alapvető emberi jogok biztosítását szolgáló termékek előállítása
Mindazon termékek előállítása, amelyek a Szent Korona tagok alapvető jogainak
biztosítását szolgálják állami koordináció alapján, a mezőgazdasági és
élelmiszeripari termékekkel azonos módon történik,
vagyis az állam a területek és települések igényfelmérése, valamint a
külföldi megrendelések alapján felajánlja
minden iparosnak, vállalkozónak termékenként azt a kontingenst, amelyre a
Gondoskodó Magyarországnak szüksége van. Amennyiben a megkeresett elfogadja
az állam ajánlatát, akkor a megállapodásban meghatározott anyagi elismerésen kívül az állam biztosít
= beruházási támogatást, = alap- és félkészanyag koordinációt. - A
kiegészítő emberi jogok biztosítását szolgáló termékek előállítása
A személyes használatú termékek és a családi használatú beruházások fedezete az egyéni elismerés mértéke (jövedelem). = Állami tulajdonban vannak az alábbi tevékenységeget végző szervezetek: energiaátalakítás, bányászat, közlekedési eszközök gyártása, közút- és vasútépítés, gépgyártás, építőanyag-gyártás, vegyipar, gyógyszeripar, könnyűipar. = Az előző felsoroláson kívül eső termelőtevékenység magántulajdonon alapuló szervezetekben történik. Az állam a termékeket igénylő állampolgárok számára információt szolgáltat azoknak a termelő szervezeteknek az adatairól, amelyek előállítói, gyártói az igényelt terméknek és hitelt nyújt a termék beszerzésére.
A
Gondoskodó Magyarország a termelő magánvállalkozások számára
= beruházási hitelt vagy támogatást ad és = anyag-, illetve félkészáru koordinálást végez.
c./ Szolgáltatás
A Gondoskodó Magyarországon
- a szolgáltatásokkal kapcsolatos
tevékenységhez alkalmazott technológia
és tevékenységhez felhasznált anyagok nem károsíthatják sem a dolgozók
egészségét, sem a természetet;
- a tevékenységgel kapcsolatos hulladékok, valamint a szolgáltatás
igénybevételének következményei az ember lelki-, szellemi és anyagi életét nem
veszélyeztethetik, és a természetet nem károsíthatják.
A kommunális és szociális szolgáltatást a települési önkormányzatok tulajdonában lévő szervezetek végzik. Az alapvető emberi jogokat biztosító szolgáltatások kvótáit és a kvótán felüli szolgáltatások díját az állami költségvetés állapítja meg. Az alapvető életfeltételek kvóta alapján végzett szolgáltatásokat a megállapított díjtétel mellett az állami költségvetés fedezi. A kommunális és szociális szolgáltatások
kivételével a lakossági szolgáltatásokat
a magántulajdonon alapuló kisipar végzi.
A
Gondoskodó Magyarország a szolgáltató kisiparosok számára
- beruházási támogatást és hitelt biztosít, és - anyag-, illetve félkészáru koordinálást végez.
d./ Idegenforgalom
Az idegenforgalomnak a Gondoskodó
Magyarország
politikai és gazdasági életében kiemelt
jelentősége van.
Politikailag eszköze annak, hogy a magyar küldetés beteljesedjen, vagyis a szerves egységként működő állam mintául szolgáljon az egész emberiségnek. Gazdaságilag hozzájárul a magyar állampolgárok életföltételeinek biztosításához. A szállodák önkormányzati, míg az éttermek, panziók és magánházakban biztosított vendéglátóhelyek magántulajdonban vannak. Az állam koordinálja a belföldi és külföldi igényfölmérés alapján az önkormányzati tulajdonú vendéglátóhelyek forgalmát. Ugyanezt felajánlja az idegenforgalomban résztvevő magánvállalkozóknak a létesítmények kihasználásának koordinálását. A
koordinációban részt vevő vendéglátóhelyek számára a Gondoskodó Magyarország
- beruházási támogatást vagy hitelt nyújt, illetve - mezőgazdasági és élelmiszeripari termék koordinációt végez.
e./ Kereskedelem
- Belkereskedelem
A Gondoskodó Magyarország belkereskedelmének feladata, hogy az
igényeket kielégítő termékeket, terményeket eljuttassa a termelőtől az
állampolgárig.
A kereskedelem tulajdonformája a magántulajdonú kiskereskedelem.
Az
állami gazdaság-koordinációban résztvevő boltok végzik - a kiegészítő
emberi jogok gyakorlásához szükséges termékek forgalmazásán kívül - az alapvető emberi jogok körébe tartozó
termékek és termények eljuttatását a Szent Korona tagokhoz.
A Gondoskodó Magyarország a kiskereskedőnek
= beruházási támogatást- és hitelt biztosít, = a termékek és termények folyamatos ellátását és szállítását koordinálja.
- Külkereskedelem
A Gondoskodó Magyarország külkereskedelmének feladata, hogy a magyar
állampolgárok igénykielégítésén felüli termékeket és terményeket eljuttassa más
államok állampolgáraihoz,
illetve a Magyarországon földrajzi, vagy gazdasági okból nem, vagy nem
a megfelelő minőségben és mennyiségben termelt termékeket, terményeket a magyar
állampolgárok rendelkezésére bocsássa.
A külkereskedelem, mint a Gondoskodó Magyarország gazdasági koordinációjának a része szoros összefüggésben van a vámrendszerrel. Ennek az az oka, hogy ne fordulhasson elő negatív külkereskedelmi egyenleg, ami veszélyezteti az alapvető emberi jogok biztosítását, és a pénz értékközvetítő szerepét.
f./ Szállítás
- Személyforgalom
A tömegközlekedési eszközökkel történő utazás
a Gondoskodó Magyarországon alapvető állampolgári jog.
Ezt a jogot = a felkészülési időszakban (ifjúkorban), = a tapasztalatátadás korszakában (nyugdíjaskor) lévő magyar állampolgárt, valamint = a gyermekét nevelő anyát (amíg anyasági elismerésben részesül) térítésmentesen,
míg az aktív korú (és nem anyasági elismerésben részesülő) állampolgárok díjazás ellenében gyakorolhatnak. A közúti tömegközlekedést a települési önkormányzatok tulajdonában lévő szervezetek, míg a vasúti- és vízi tömegközlekedést az állami tulajdonú szervezetek végzik, amelyek működését az állami költségvetés fedezi.
- Áruszállítás
A gazdaság koordinálása kiterjed a termékeknek, terményeknek a termelőtől a
kiskereskedelemhez történő szállítására is, bel- és külföldön egyaránt.
A koordinált gazdaságon belüli áruszállítást a Gondoskodó Magyarország tulajdonában lévő közúti-, vasúti- és víziszállítási szervezetek végzik azon az útvonalon, ahol képült közút vagy vasúthálózat van, illetve a vízi szállítás lehetséges és a szállított termék, termény számára ez technológiai szempontból megfelelő. A termékek, termények sajátosságai
által igényelt körben, illetve a
termelő- termőhely és a célhelyiség között a szállítást magánszemélyek, illetve
magántulajdonú szervezetek végzik.
A
Gondoskodó Magyarország a gazdasági koordinációban részt vevő szállítási
magánvállalkozásoknak
= beruházási támogatást és hitelt biztosít, = a más szállítóeszközökkel történő szállításokat koordinálja.
3. A Gondoskodó Magyarország
államháztartása
3.1 Az államháztartás feladata és fedezete Az államháztartás a családi háztartás mintájára épül fel. A család feladatai (családi egység, magzat, gyermek, anya és szülő védelme) ellátásához szükséges feltételek megteremtése a családi háztartás célja. Az állam feladata: minden család feladatai ellátásához szükséges feltételek biztosítása, az igények és a lehetőségek összehangolásával. Az államháztartás személyi fedezetét a Szent Korona tagok kötelezettségeinek teljesítése adja. Ennek feltétele a jogok gyakorlása. Az államháztartás tárgyi feltételeit a Szent Korona természetes értékei jelentik: - a szellemi adottságunk, - a termőföld és - a földalatti értékeink.
3.2 Az államháztartás részei:
a./ Az állandó életfeltételek biztosítása - családfenntartás - élelmezés, - egyéb ellátás, - lakásfenntartás
b./ Közkiadás (megközelítőleg azonos a jelenlegi költségvetéssel) - településműködtetés, - nevelés, oktatás, - egészségügyi ellátás, - nyugdíj, - közlekedés, - energiaellátás, - védelem, - kultúra, művészet, - közigazgatás, - tartalék. c./ Fejlesztés - kutatás, - az általános feltételek fejlesztése.
* Család ** Összes személyi elismerésre jogosult
3.3 Az államháztartás
alkotmányos alapelvei
a./ Magyarország
államháztartásának a célja, hogy a nemzeti vagyon növekedésének mértéke
szerint biztosítsa az alapvető emberi jogokat minden állampolgára számára. Ez nem lehet kevesebb, mint a minimális életföltételek kielégítése.
b./ Az államháztartás
bevételei nem lehetnek kevesebbek a kiadásoknál, az import értéke pedig nem
lehet magasabb az exporténál.
c./ Minden állampolgár
kötelességei teljesítéséhez az államnak biztosítania kell a föltételeket. Az állampolgárokat kötelezettségük
teljesítésének arányában illetik meg – az alapvető életföltételeken túli – jogok.
d./ Minden állampolgár a
nemzeti vagyon növekedésének általa megtermelt része szerint vesz részt a
közteherviselésben.
1. Államforma, államhatalom
gyakorlás
A
Gondoskodó Magyarország a közszabadság országa.
Magyarországon a legfőbb hatalom gyakorlói a Szent Korona jog szerinti (de iure) tagjai. A hatalomgyakorlásban – saját érdekeiknek megfelelő tárgykörökben – részt vesznek azok a Szent Korona tagok is, akik csak tény szerinti (de facto) tagjai a Szent Koronának. A Szent Korona tagjai közvetlenül, vagy választott, kötött megbízással (mandátummal) rendelkező képviselőiken keresztül – azok érdekvédelmi tevékenységét folyamatosa ellenőrizve –, közvetve gyakorolják a hatalmat. A
Nemzetgyűlés a követlen akaratnyilvánítással az alábbi feladatokat látja el:
a. Alaptörvény és alaptörvény szintű főtörvénnyel módosítása b. Nemzeti Tanács tagjának felmentése, új választása c. Magyarország elnökének felmentése, új elnök választása d. Magyarország miniszterelnökének felmentése, új elnök választása Az Első (Alkotmányozó) Nemzetgyűlés feladatai:
a. Alkotmány jogfolytonosságának helyreállítása b. Alaptörvény hatályba léptetése c. Alaptörvény szintű főtörvények hatályba léptetése d. Nemzeti Tanács választása e. Magyarország elnökének választása f. Magyarország miniszterelnökének választása Az állam irányítása és az állam működésének vezetése egymással örök és szétválaszthatatlan kapcsolatban áll, ezáltal kettős egységet alkot, éppúgy, ahogyan a Szent Korona testének két alkotóeleme, a terület és a személy is kettős egységben él. Az államhatalom irányítást és végrehajtást végző szervezetei tevékenységüket keresztösszefüggések rendszerében végzik. Ezzel válik az államhatalom gyakorlása kettős egységgé, ami a társadalmi érdekérvényesítés ellenőrizhetőségének alapja. Magyarország elnöke – a hozzá tartozó szervezeteken, mindenekelőtt a Nemzeti Tanácson keresztül – a Szent Korona Értékrend érvényesülését biztosítja. Magyarország miniszterelnöke a Szent Korona Értékrend irányelvei szerint irányítja az ország működését, az általa alakított és vezetett Kormányon, valamint egyéb szervezeteken keresztül. A törvényhozó testület az Országgyűlés, amely a választók egésze, valamint a társadalmi csoportok delegálása alapján jön létre, és alulról épülő jogalkotási folyamat eredményeként hozott döntéseivel végzi az ország irányítást. Az Országgyűlés tagjai kötött mandátummal rendelkeznek, tehát a választók érdekeitől eltérő képviselet esetén visszahívhatóak. Az Országgyűlés felsőházát a személyi jegyeket kifejező, társadalmi csoportokat létszámarányosan képviselő, demokratikus szavazással választott személyek alkotják. Az alsóházba az országos területi választások eredményeként kerülnek be a képviselők.
2. A jogrendszer
Mivel a jelenlegi jogrendszer a
háttérhatalmi diktatúra kiszolgálója, a
Gondoskodó Magyarország a teljes jogrendszer újraírását tűzi ki célul a
keresztény értékrend és a természetes érdeksorrendiség alapján.
A
Gondoskodó Magyarország jogrendszere a következő elemekből áll:
2.1 Az Alkotmány öröktől örökké
él.
Jogfolytonosságának visszaállításáról Alkotmányozó Nemzetgyűlésnek kell döntenie. A
Szabadság Alkotmánya:
a./ Magyarország örök szabadsága (Hungaria semper libera) c./ A kötelezettségek és a jogok egységében Szent Korona minden tagját egy és ugyanazon szabadság illeti meg (Una et eadem libertas) b./ Minden javak, jogok és birtoklás forrása a Szent Korona (Sacra Corona radix omnium bonitum, omnium iurium et omnium possessionum) e./ Minden magyar érték a magyar érdekeket szolgálja (Sub specie Sacrae Coronae). d./ A Szent Korona tagjainak joga és kötelessége élni az ellentmondás és ellenállás jogával, ha megsérül a Szent Korona értékrend érvényesülése (Ius resistendi et contradiscendi).
2.2 Az Alaptörvény az Alkotmányon alapulva, a jelen történelmi korszakra vonatkozó irányelvekkel megadja a keretet a cionista diktatúrától megszabadult ország és a Szent Korona minden tagja számára ahhoz, hogy a krisztusi béke és szeretet alapján, a szerves egységként működő társadalomban élésre. Alaptörvény
alkotási alapelvek:
a./ Lelki-, szellemi- és anyagi esélyegyenlőség biztosítása minden állampolgár számára. b./ Jogok és kötelezettségek összhangja. c./ Keresztény értékrend szerinti életértékelés (a lélek az irányító, a szellem a közvetítő és az anyag a végrehajtó). d./ Az érdekprioritás érvényesítése. e./ A szerves egységként működő, jóléti Magyarország létrehozása, működtetése és védelme. Ez utóbbin belül kiemelt védelem illeti meg a - filozófiai alapot (az ember szabad akarata érvényesülésének védelme az annak esélyegyenlőség-elemeit veszélyeztető eszközökkel - pl. nevelés helyett alkalmazott, lelki traumát okozó lélek- és agymosás -, vagy - az életfeltételeket csökkentő tevékenységekkel - az egészségügyi ellátás elszabotálása, a közbiztonság kriminális állapotra züllesztése, a következő generációk életét veszélyeztető természetrombolás); - politikai alapot (pl. a demokrácia alapértékeinek védelme a választók félrevezetésével megvalósuló demagógiával és megalapozatlan ígéretekkel szemben); - gazdasági alapot (pl. az ország termelőeszközei tulajdonjogának védelme bármilyen diktatórikus megszerzési kísérlettel - pl. az ország “privatizáció” néven történő kirablásával - szemben; a pénz értékközvetítő szerepétől eltérő működtetésének tiltása; a magyar termékek, termények és szolgáltatások negatív diszkriminációjának büntetése; a jogszabályok hibás értelmezésével és korrupcióval illegális gazdasági tevékenységek létrejöttének, a meglévők működésének tilalma). 2.3 A kodifikált jogrendszer az
Alkotmány alapelveinek részletezése és konkretizálása.
A
Gondoskodó Magyarország jogrendszere a következő jogszabályokból épül fel:
a./ „Az
emberi alapjogokról és kötelezettségekről” szóló főtörvény
A legalapvetőbb jogszabály az Alkotmány után. Célja: A Szent Korona egyes tagjai jogainak és kötelezettségeinek - egymással összefüggő - meghatározása, amelyek küldetésének megismerésével és teljesítésével, valamint azokkal a társadalmi csoportokkal kapcsolatosak, amelyeknek tagja. Résztörvényei különösen a szabadság jogát és korlátozásának tárgykörérét szabályozzák.
b./ „A
családról” szóló főtörvény
A legszentebb emberi közösséggel kapcsolatos jogi eszközöket tartalmazza. Célja: A családi funkciók (családi egység védelem, magzatvédelem, gyermekvédelem, anyavédelem és szülővédelem) feltételeinek, mint jogoknak és végrehajtásuknak, mint kötelezettségeknek a meghatározása. Résztörvényei az egyes korcsorotokra vonatkozóan tartalmazzák a kötelezettség és jog egységét meghatározó szabályokat, különösen a következő tárgykörökben: a családszerkezet fenntartásához szükséges feltételek; a család joga és kötelezettsége; a házasság és a gyermek jogai és kötelezettségei.
c./ „Az
állam vezetéséről” szóló főtörvény
Az állam, mint társadalmi csoport működésének jogi eszközeit tartalmazza. Célja: Az államvezetés szervezetét, az állam és a Szent Korona tagjai, valamint az állam és a társadalmi csoportok kapcsolataiban az állam jogait és kötelezettségeit meghatározó szabályok. Ennek a törvénynek a feladata szabályozni az állam által a Szent Korona tagjai vagy a társadalmi csoportok hátrányára tett, jogszerűtlen intézkedéseivel kapcsolatos jóvátétel és a Szent Korona tagjait, vagy társadalmi csoportokat ért vagyonvesztéssel kapcsolatos kártérítés eseteit is. Résztörvényei tartalmazzák az államivezetési feladatok egyedi szabályait az Alaptörvényben meghatározottak szerint, különösen a következő tárgyköröket: adatvédelmi jog; állampolgársági jog; anyanyelv eljárásban használatáról szóló jog; bírósági eljárásban való érintettségi jog; bírósági meghallgatás joga; egyesülési és gyülekezési jog; egyesülési jog; idegen állampolgárok magyarországi tartózkodásának joga; jogképesség; jogegyenlőség; kérelmezési és panaszjog; kisebbségi jog; köztisztviselők, közalkalmazottak jogállása; közüzemi szolgáltatásokhoz való jog; külföldön tartózkodó magyar állampolgárok jogvédelme; különleges egészségügyi gondoskodás joga; lakáshoz való jog; Magyarország elhagyásának tilalma; menedékjog; menekültügyi eljárás; nemzeti vagyon növelésének joga; öröklési jog; személyhez fűződő jogok; tevékenységek végzéséhez kapcsolódó jogok és kötelezettségek; titoktartás; tulajdon- és birtoklás joga; véleménynyilvánítás és sajtó szabadsága; vendégjog.
d/ „A
településekről és társadalmi csoportokról” szóló főtörvény
Az egyes települések és társadalmi csoportok működésével, egymáshoz való kapcsolataival és az azokat alkotó emberek viszonyával összefüggő jogi eszközöket tartalmazza. Célja: Meghatározza az egyes települések és társadalmi csoportok értékprioritásban elfoglalt helyét és ezen keresztül a Világmindenség fejlődésében meghatározott feladatait és azok feltételeit, valamint az egyes települések és társadalmi csoportok jogainak és kötelezettségeinek összefüggéseit, és egymáshoz való kapcsolataira vonatkozó szabályokat, valamint a települések, társadalmi csoportok és az azokat alkotó személyek viszonyát. Résztörvényei az egyes társadalmi csoportokkal kapcsolatos szabályozásokat tartalmazzák, különösen Magyarország településeire (Budapest kerületeire) és a társadalmi csoportokra vonatkozó önkormányzati feladatokat és azok feltételeit.
e./ „A vallásról és művelődésügyről” szóló főtörvény A lelki- és szellemi esélyegyenlőség biztosításával, valamint a nemzeti vagyon lelki- és szellemi részének kezelésével összefüggő jogi eszközöket tartalmazza. Célja: A Szent Korona tagjainak küldetésük megismerését és az arra történő felkészülésük során gyakorolt jogait és teljesítendő kötelezettségeit, azok feltételeit, valamint a nemzeti vagyon lelki és szellemi részének gyarapításával és megőrzésével kapcsolatos feltételeket szabályozza. Résztörvényei különösen a következő tárgyköröket szabályozzák: anyanyelvű oktatáshoz való jog; család joga és kötelezettsége; egészségkárosító veszélyeztető tevékenység, termék, szolgáltatás tilalma; egészségmegőrzés; gyermek jogai és kötelezettségei; hitvallás gyakorlása; művészetek és a kultúra műveléséhez való jogok és kötelezettségek; nemzeti kultúra ápolásához való jogok és kötelezettségek; nemzeti múlt megismeréséhez való jogok és kötelezettségek; nyelv megőrzéséhez és műveléséhez való jogok és kötelezettségek; oktatási törvény; testedzéshez való jog; tudományos kutatás és alkalmazás.
f./ „Az egészségről” szóló főtörvény Az egészség megőrzésének, védelmének és visszaállításának jogi eszközeit tartalmazza. Célja: A Szent Korona tagjait, társadalmi csoportokat (benne az államot) megillető jogokat és terhelő kötelezettségeket tartalmazza, amelyek a Szent Korona tagok lelki- és testi harmóniájának a biztosítását szolgálja. Résztörvényei különösen a következő tárgykörök szabályozását tartalmazzák: egészségmegőrzés; egészségügyi ellátó intézmények; egészségügyi gondoskodó intézmények; különleges egészségügyi gondoskodás; nemi másság.
g./ „A
gazdaságról” szóló főtörvény
Az anyagi esélyegyenlőség érvényesülésének biztosításával, valamint a nemzeti vagyon anyagi részének felhasználásával összefüggő jogi eszközöket tartalmazza. Célja: A nemzeti vagyon anyagi részével, vagyis a termelő- és szolgáltató tevékenységgel kapcsolatos gazdaságszervezési- és pénzügyi szabályozás. Résztörvényei különösen a következő tárgyköröket szabályozzák: anyagi jellegű igények és lehetőségek összhangja; egészségkárosító veszélyeztető tevékenység, termék, szolgáltatás; idegenforgalom; ipar; kereskedelem; mezőgazdaság és élelmiszeripar; nemzeti önellátó rendszer; szabad gazdasági versenyben működő vállalkozások joga és a gazdasági verseny szabadsága; szállítás; szolgáltatás; tulajdon- és birtoklás joga.
h./ „A
természetkapcsolatról” szóló főtörvény
A Szent Korona tagja, a társadalmi csoportok és környezetük közötti kölcsönhatással összefüggő jogi eszközök. Célja: Az embert élő- és élettelen természeti környezetével szemben megillető jogait és teljesítendő kötelezettségeit, valamint a természetes környezetével való szerves kapcsolatát szabályozza. Résztörvényei különösen a következő tárgyköröket szabályozzák: természetes és az épített környezet megóvása; környezeti károk megelőzése.
i./ „A
büntetésről” szóló főtörvény
A Szent Korona tagok, a társadalmi csoportok és az állam szerves egységének védelmét szolgáló jogi eszközök. - Az anyagi törvények meghatározzák az egyes kötelezettséggel szembeni magatartások jellemzőit és a Világmindenség fejlődésével összefüggő súlyát, ennek megfelelően a társadalmi együttélés szabályai megsértésének következményeként közvetítik a társadalom büntetésének jellegét és mértékét meghatározó ítéletet. Az ország kifosztói felelősségre vonásának az Alkotmány jogfolytonosságának visszaállításával hatályukat vesztett jogrendszerben nincs alapja. Minden olyan (bűn)cselekménnyel kapcsolatos felelősségre vonásnak lehetővé kell válnia, minden erkölcsi és anyagi vonzatával, amelyet a társadalmi együttélés szabályai megsértésével a magyar nemzet ellen, a szocialista-kommunizmus, a liberális-kapitalizmus helytartói, vagy bárki más javára követtek el. Szigorúan kell büntetni a gazdasági bűncselekményeket, de legalább ennyire az ember lelke-, szelleme-, teste- és javai ellen tevékenységeket. Ide kell érteni például a globalista diktatúra gyarmatosító törekvései érdekében történő és a médián keresztül megvalósított lélek- és agymosást, a gyermekek (elsősorban egyéniségüket és nemzeti önazonosság-tudatukat csorbító) félrenevelését, valamint a vallási-, nemzetiségi-, vagy gazdasági okból elkövetett élet elleni bűncselekményeket. - Az eljárásjogi törvények a bűncselekmény felderítésének, bizonyításának, valamint az anyagi törvények által meghatározott büntetések végrehajtásának eszközeit és módját szabályozzák. Az Alkotmány jogfolytonosságának visszaállításával hatályukat vesztő eljárásjogi jogszabályok a személyhez fűződő jogok védelmét fölé helyezik a társadalom önvédelmi érdekeinek. Ennek egyértelmű oka a globalista diktatúra kiszolgálóinak védelme abban az esetben, ha a nekik biztosított kiválasztotti jognál is többet vindikálnak maguknak. - A büntetés-végrehajtás alapelve az, hogy az elitéltek nem eltartottak. Az, aki kívül helyezte magát a társadalmon, mert megszegte a társadalmi együttélés szabályait, mindössze az emberi élethez fűződő jogát őrizte meg, következésképpen a büntetés-végrehajtó intézetben köteles legalább akkora értékű munkát végezni, amely a fogvatartás és az élelmezés költségeit fedezi.
j./ „A
külkapcsolatokról” szóló főtörvény
Magyarországnak
a többi országgal fennálló általános, politikai és gazdasági kapcsolatait
határozza meg.
Célja: nemzetközi kapcsolatok létesítése és fenntartása az egyenelvűség alapján.
Résztörvényként a kapcsolatokat meghatározó nemzetközi
szerződések megkötését a külügyminiszter javasolja a Kormánynak.
k./ „A nemzetvédelemről” szóló főtörvény
Magyarország
belső rendjének, valamint politikai, társadalmi, gazdasági, területi és
hadászati függetlenségének megvédéséhez szükséges eszközöket és szervezeteket
határozza meg.
Célja: a Szent Korona értékrend védelme, a Szabadság Alkotmányának 5. §-a szerint.
Résztörvényei különösen a következő tárgyköröket szabályozzák: élet, testi épség, vagyonbiztonság megteremtésének feltételei; bűnüldözés és bűn megelőzés; a Hon védelme; nemzetbiztonsági szolgálatok; rendkívüli helyzetek.
l./ „Az államháztartásról” szóló főtörvény
A nemzeti vagyon növekedését és annak felhasználását határozza meg. Célja: az igények és lehetőségek összhangjának biztosításához szükséges pénzügyi eszközök szabályozása. Résztörvényei különösen a pénzgazdálkodás, a fejlesztés, a közös kiadás és az életfeltétel biztosítás tárgyköreit szabályozzák.
2.4 Az átmenet jogrendszere
A politikai hatalom átvételét rendcsinálásra fordított szükségállapotnak kell követnie, amely a helyzetnek megfelelő, törvényekkel alátámasztott rendelkezéseken kell, hogy alapuljon, majd ezt követi a végleges jogrendszer életbe léptetése. Ekkor van mód arra, hogy a teljes magyar jogrendszert logikailag zárt rendszerben újraírjuk, az Alkotmányból kiindulva, az előzőekben felvázolt kódex-rendszerbe építve.
A vallásos világ, Isten hitében,
egységet alkot. Minden vallás (így a magyar nemzet domináns vallása, a
keresztény vallás is) önmagában egy és oszthatatlan, azzal együtt, hogy a - keresztény vallás
vonatkozásában - a Tridenti és a Vatikáni zsinatokat több évszázaddal korábban
kellett volna megtartani.
Célunk annak elősegítése, hogy az
összes Jézust követő hitvallás követői egymás tiszteletben tartásával, a közös
hit alapján békében éljen egymással. Célunk, az, hogy a keresztény vallásszakadás ezer éves évfordulójáig (2054-ig)
következzék be az egyházegyesülés.
Alapvető fontosságúnak tartjuk, hogy az Ősi Magyar
Kereszténység és a megtisztult Egyetemes Kereszténység egyesüljön a keresztény
vallásszakadás millenniumáig.
Ebből adódóan a Jézust követő
hitvallások megosztását célzó minden törekvés (szektásodás, a - ténylegesen
anyagi vagy politikai okból történő - színlelt egyházalapítás) a vallástól és
az alapvető emberi érdekektől idegen, így tilos
a Gondoskodó Magyarországon.
„A kereszténység nem vallás. A vallás történeti és
társadalmi és szellemi eredetű, dogmatikával és papi szervezettel és
szertartásokkal. A kereszténység a normális létben való magatartásról szóló
tanítás.
Van dialektikus megszólítás. Mintha egymással zárt
rendszerek beszélnének. Általában vita, mert zártságát egyik se tudja feladni.
Problémákról van szó. Tételek hadakoznak, és meg akarják egymást győzni.
Igazolás és bizonyítás. Az ember tételekbe és rendszerekbe építette bele magát.
A nyelv dialektikus logosz lett, tulajdonképpen az emberen kívül. Nem egymással
beszélnek, hanem elvont tételek viaskodnak.
Van egzisztenciális megszólítás, amelyben nincs
rendszer és probléma és bizonyítás, és nincsen tárgyi kérdés. Az emberrel állok
szemben. A nyelv itt egzisztenciális logosz. Szemtől szemben állunk, és
kinyíltunk, és egymást megérintettük. Fedetlenek vagyunk, és egymás szavával
egymást átvilágítjuk. Együtt vagyunk.
Jézus soha senkit sem szólított meg dialektikusan,
és soha nem beszélt tárgyi kérdésekről, és nem vitatkozott, és nem bizonyított,
hanem mindig az ember lényét érintette meg. Nem érvek. Nem védelmi rendszerek.
Nem kérdések; nem, hogy bűnös, vagy bűntelen. Most hozzád beszélek, megnyíltam
neked, és nyílj meg nekem. Eressz engem magadba, ahogy én téged magamba
eresztelek.” (Hamvas Béla:
Patmosz II.)
Azt, hogy mennyire színlelt a háttérhatalom diktatúrájának (és így az
EU-nak) a “vallásossága”, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a globalizáció egyik leghatékonyabb eszköze
a vallások közötti különbségekből ellentétek szítása, az egyes vallások (pl.
kereszténység) megosztását elérni törekvő igyekezet. Ezzel az eszközzel el
akarja leplezni azt az alapigazságot, hogy minden
embernek, legyen az római- vagy görögkeleti katolikus, evangélikus,
református, unitárius, anglikán, baptista, zsidó, mohamedán, buddhista vagy
sintóista, és sorolhatnánk tovább, ugyanaz
az ellensége: a gyakorolt ateizmus, vagyis
a háttérhatalom diktatúrájának vallása.
A Gondoskodó
Magyarország
a magyarság domináns vallásának tekinti
a kereszténységet, ugyanakkor minden Szent Korona tag számára alapvető emberi
jogként megadja saját vallása gyakorlásának szabad megválasztási és gyakorlási
jogát, valamint biztosítja a vallásgyakorlás feltételeit.
A Gondoskodó Magyarországon a
Jézust követő hitvallási felekezetek létszámarányosan az Országgyűlés
felsőházába delegált képviselőiken keresztül érvényesítik (hangolják össze más
társadalmi csoportokkal) híveik érdekeit és vesznek részt az irányításban.
1. Nemzet, nemzetiség, etnikum
A
származás szerinti minősítés is
egyik oldalról kiválasztottságot, a másik oldalról kirekesztettséget
eredményez, következésképpen a diktatúra
eszköze.
Jézus
példáját és tanításait nem az
emberi élettől elvonatkoztatott (elvakult) módon, valami általunk nem ismert
(és nem ismerhető) titok értelem nélküli követéseként kell gyakorolni, hanem
úgy, hogy az az isteni szabályokat tegye
megismerhetővé és a mindennapok egyedül (ha úgy tetszik: logikusan) követhető iránytűjévé.
Ez vonatkozik a kiválasztottságra is.
Isten
a teremtéssel mindenkit meghív a kiválasztottságra, és minden
ember szabad akaratával dönt arról, hogy elfogadja- a meghívást, vagy nem,
vagyis saját életével válik kiválasztottá vagy kirekesztetté.
A nemzeti hovatartozásra vonatkoztatva ez a következőt
jelenti: szülei révén születésével
mindenki „meghívást kap” egy
népcsoportba (ezt nevezik származásnak). Ez a népcsoport attól függően,
hogy a lakóhely szerinti országban többségben vagy kisebbségben van
- nemzet,
- nemzetiség, illetve
- etnikum.
Azt,
hogy egy ember elfogadja-e a „meghívást” a születése szerinti népcsoportba, vagy más népcsoporthoz tartozóvá
(esetleg kozmopolitává) válik, szabad
akaratával maga dönti el és a nyelvhez, a valláshoz, a kultúrához (az emberiség - szűkebb értelemben egy
objektív társadalmi csoport - által létrehozott lelki-, szellemi és anyagi
értékek összességéhez), a családszerkezethez, a szokásokhoz kötődésével,
valamint a gazdasági életben megnyilvánuló magatartásával, továbbá a múlt
elfogadásával (vagyis a tudatával gyakorolt nemzeti
sajátosságokkal) bizonyítja, illetve hisz a népcsoportnak a Világmindenség fejlődésében betöltött küldetésében.
Az
egyes „meghívó” népcsoportoknak (fajoknak) vannak genetikai és anatómiai jellemzőik,
amelyeket minden ember, mint a meghívottság jelét, magán viseli, de nem ezek határozzák meg, hogy egy ember
melyik nemzethez tartozik.
A horvát Aleksander Petrovits és a szlovák Maria Hruz gyermeke
például felvette a Petőfi Sándor nevet és - egész életével bizonyítva - szabad
akaratából a születési helye szerinti népcsoporthoz tartozónak, magyarnak
vallotta magát, magáévá téve a magyar tudatot és hitt a magyarság küldetésében.
2. Az
államalapító és államalkotó nemzetek tagjai (Szent Korona tagok) és a vendégek
(idegenek) viszonya
Magyarországon
a többségi (államalapító) magyar nemzet mellett több nemzetiség (német, szerb, horvát, bolgár, szlovén,
szlovák, román, bosnyák, örmény, zsidó, ukrán, orosz, lengyel, kínai) és
jellemzően egy etnikum (a cigányság) él. A nem államalapító nemzetiségek közül
a történelmileg a Kárpát-medencében őshonos nemzetiségek – amelyek vállalják,
hogy Magyarországon kisebbségi nemzetiségként élnek, és ezzel elfogadják a
szent Korona Értékrendet - az államalkotók, a többiek a vendégek.
A Szent Korona egy-egy földrajzi területeire annak ökológiai adottságai szerint települtek a különböző nemzetiségű és kultúrájú embercsoportok, így alkotva természetes ökonómiai-ökológiai egységet. Magyarok
nemzetiségként élnek a trianoni
utódállamokban, szülőhelyi kötődéssel - mintegy igazolva a nemzeti hovatartozás
objektív jellegét - és a Föld szinte valamennyi országában, politikai
üldöztetés vagy gazdasági kényszer miatt.
A
szerves egységként működő társadalom a nemzeti önazonosság-tudat alapján áll, hiszen ez adja azt a biztonságot, ami minden
ember számára a lélek, a szellem és a test harmóniájához nélkülözhetetlen.
Ezért alapelv a „meghívás” szerinti
népcsoportba tartozás, azzal, hogy el kell fogadni a szabad akarat szerinti
nemzetválasztást is.
A szabad akarat hangsúlyozása rendkívül fontos, mert az erőszakos asszimiláció - ami a
diktatúrák jellemzője - a szabad akarattal ütközve jó esetben emigrációt, rosszabb esetben kozmopolitává (világpolgárrá, azaz
hontalanná) válást eredményez.
A
Gondoskodó Magyarország alapelve, hogy egy országban élő, a befogadó ország
állampolgárságával rendelkező nemzetiségek és etnikai kisebbségek
(Magyarországon a Szent Korona tagjainak) joga
személyileg az egyenlőség, közösségi szinten pedig az autonómia, vagyis az
önkormányzaton keresztül gyakorolt önrendelkezés, ami települési-, vagy
területi formában nyilvánul meg. A
vendégek kötelezettsége a
befogadó ország életében a többségi
nemzet által meghatározott formában részt venni, a többségi nemzet (és a többi nemzetiség, valamint etnikai
kisebbség) törvényes érdekeit
tiszteletben tartani.
Az
anyaországnak (etnikum esetén a
képviselő világszervezetnek) joga és
kötelessége folyamatosan ellenőrizni, hogy a befogadó ország – annak domináns
értékrendje elfogadása esetén - biztosítja-e a személyi egyenlőséget és a
közösségi (nemzetiségi, etnikai) autonómiát azoknak a részére, akiknek az adott
ország anyaországuk (illetve a szervezet képviselőjük). Nem teljesítés esetén
diplomáciai úton jogosult az érdekérvényesítés biztosításával kapcsolatban
eljárni.
Ugyanakkor az
anyaországnak kötelessége biztosítani (és a befogadó országnak kötelessége
hozzáférhetővé tenni) azokat a
feltételeket, amelyek a nemzetiség vagy etnikai kisebbség önazonosságának
megőrzéséhez és a nemzeti sajátosságok fejlődéséhez szükségesek.
A
befogadó országnak joga a
nemzetiség vagy etnikai kisebbség tagjaira ugyanazokat
a kötelezettségeket kiróni, ami a többségi nemzet, illetve egyéb
nemzetiségek és kisebbségi etnikumok tagjait
terhelik. A befogadó ország kötelezettsége
a személyi egyenlőséget és a közösségi autonómiát,
valamint azokat a feltételeket
biztosítani, amelyek a kötelezettségek teljesítéséhez szükségesek.
3. Az
ember és nemzeti hovatartozása
Éppúgy, ahogy nincs
kiválasztott nemzet, nincs „bűnös nemzet” sem, és igazságtalan volt és lesz
minden olyan ítélet, ami nem ezt tükrözi, legyen az magyar-, német-, szlovák-
albán-, szerb-, cigány- vagy krími tatár-kitelepítés például.
A magyarságnak meghatározó szerepe volt, van és lesz a
Világmindenség fejlődésében.
Magyarságunkat
méltósággal, büszkeséggel, és más népek elfogadásával kell viselnünk. A történelem keményen tudomásunkra hozta, hogy nemzetállam nem létezik abban a formában,
amely a fajilag nem a többségi nemzethez tartozók erőszakos asszimilációjával,
vagy elüldözésével, kiirtásával akar nemzeti egységet létrehozni.
4. A nemzetiségek részvétele a Gondoskodó
Magyarország irányításában
A Gondoskodó Magyarországon az
államalapító és államalkotó nemzetiségek önkormányzata által létszámarányosan
az Országgyűlés felsőházába delegált képviselőin keresztül érvényesítik
(hangolják össze más társadalmi csoportokkal) érdekeiket és vesznek részt az
irányításban.
A Gondoskodó Magyarország a Szent Korona minden tagja, továbbá az
életvitel szerűen Magyarországon élő más személyek számára alapvető
állampolgári jogon biztosítja az élet-, személyiség- és vagyonbiztonságot ezért
a védelmi kutatások kiemelt
fontosságúak a Gondoskodó Magyarország biztonsága szempontjából.
A Gondoskodó Magyarország védelmi feladatai kétrétűek: - belbiztonság és - külbiztonság.
1. A biztonság megőrzésének, az
azzal ellentétes (bűn)cselekmények üldözésével, felderítésével kapcsolatos
szervezet az Ügyészség.
2. A biztonságot veszélyeztető
cselekmények megítélését, és a hátrányos helyzettel összefüggő-, illetve
büntetőintézkedéseket a Bíróság hozza.
3. A Gondoskodó Magyarország
belbiztonsága
Megszabadítjuk a magyar társadalmat mindazoktól a - magyar és nem magyar - személyektől, akik az emberi életet, a Szent Korona tagok személyhez fűződő jogait, valamint a Szent Korona tagok és szervezetek tulajdonát, és/vagy a közbiztonságot veszélyeztetik. Ezért jogszabály változtatással a jogokat arányossá kell tenni a kötelezettségek viselésével. Olyan eljárási szabályokat és büntetőszankciókat kell alkalmazni, amelyek elrettentenek a bűncselekmények elkövetésétől. Azokat a személyeket viszont, akik bűncselekmény folyamatos elkövetésével biztosítják megélhetésüket - ezzel együtt veszélyeztetve a közbiztonságot is - és szervezett csoportokban (maffiákban) “dolgoznak”, minden eszközt felhasználva el kell távolítani a magyar társadalomból (a háttérhatalmi diktatúra által kitermelt „fehérgalléros” bűnözőkkel együtt), mint első számú közellenséget. A belbiztonság szervezetei: - a csendőrség a bűnmegelőzés, - a rendőrség a bűnüldözés feladatait látja el.
4. Honvédelem
A Gondoskodó Magyarország alapelve az, hogy a honvédelem a magyar nemzetet, valamint annak értékeit és érdekeit megóvó szervezet, így a magyar nemzet önazonosságának elsődleges védelmezője.
Az, hogy sem magyar, sem nem magyar állampolgár ne veszélyeztesse hazánkat, csak egységes szervezetben biztosítható hatékonyan, tehát a gazdasági védelmet ellátó Vám- és Pénzügyőrség határellenőrzési feladatát a honvédségnek kell végeznie. (A Vám- és Pénzügyőrség gazdasági bűncselekmények felderítésével kapcsolatos feladatait a rendőrség veszi át.) A haza védelme nemcsak a szolgálatukat töltő katonák, hanem minden magyar ember kötelessége. Ennek megfelelően a honvédséget úgy kell átalakítani, hogy a tényleges állományban lévő katonák mellett a teljes magyar felnőtt lakosság legyen felkészült arra, hogy idegen támadás esetén aktívan részt vehessen a haza megvédésében. Ezért a honvédséghez kell tartoznia a Nemzetőrségnek, ami a civil embereket szervezi és képzi ki a honvédelemre. A Mozgalom célja annak elérése, hogy a nemzet minden tagjában tudatosodjon a haza védelmének magasztos kötelessége, és a honvédség minden tisztje, katonája ennek megfelelően éljen és működjön közre a reá eső feladatok végrehajtásában. Elsősorban a tisztikar tagjainál kell elérni, hogy ne csak a stratégiai-, taktikai- és fegyverismereti, valamint az ismeretek továbbadásával kapcsolatos képességük legyen kiváló, hanem higgyenek is a feladatuk fontosságában. Vagyis a tisztnek a honvédelem bölcsének, nemcsak a tudósának kell lennie. Az emberi tényezők mellett nagy fontosságú, hogy olyan eszközök segítsék a honvédség munkáját, amelyek meggyőző és bizalmat keltő erejüknél fogva alkalmasak a haza hatékony védelmére. Tekintettel arra, hogy a nemzetközi katonai szervezetek - minket érintően a NATO - a háttérhatalmi diktatúra eszközévé züllöttek, ennek következtében nem tudják (és nem is akarják) biztosítani egyetlen ország biztonságát sem, alapvető feladata a magyar államnak, hogy olyan önálló védelmi rendszert hozzon létre, amely mindenki ellen teljes védelmet biztosít hazánknak.
A védelmi hivatást teljesítők
(mint a Szent Korona testének személyi része) az Országgyűlés felsőházába
delegált képviselőin keresztül vesz részt a Gondoskodó Magyarország
irányításában.
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az önigazgatás
(szubszidiaritás) Pajzsa a Magyar Modell
(Az EU Parlament „EU realista” frakciójának felkérésére írt tanulmány)
Felépítése:
I. Miért kell megvédeni a szubszidiaritást
1. A
szubszidiaritás
Az Európai Unió olyan államszövetség, amelyben az államok állandó kapcsolatán belül közös központi szervek intézik a legfőbb állalmi ügyeket. Az államszövetség törvényhozó szervei által, „kizárólagos hatáskörbe” tartozó, legfontosabb kérdésekben hozott törvények kötelező erejűek az összes tagállam területén. A tagállamok ugyanakkor bizonyos helyzetekben fenntartják önállóságukat: külön törvényhozó szervekkel, kormányokkal stb. rendelkeznek [1] . Vagyis a konföderatív [2] Európai Gazdasági Közösség Európai Unió néven föderációvá alakult át az 1991 decemberében elfogadott, és 1993 novemberében hatályba lépett Maastrichti Szerződéssel [3] („Szerződés az Európai Unióról” – EUSz). A föderációvá átalakulás ellen tiltakozott 1988. szeptember 20-án Bruges-ben Margaret Thatcher, az Egyesült Királyság akkori miniszterelnöke az Európai Közösség jövőjéről szóló beszédében, Jacques Delors, az Európai Bizottság elnöke föderalista, a Maastrichti Szerződést előrevetítő – akkor még - víziójával szemben [4] . A Szerződést előkészítő konferencia „Európai Politikai Unióval foglalkozó kormányközi konferenciának” nevezte önmagát, ezzel is kifejezve, hogy konföderációról föderációba (Unióba) történő államszövetség-változás történik, annak ellenére, hogy előírja „az unió tagállamai nemzeti identitásának tiszteletben tartását” és - brit követelésre - minden föderalizmusra utaló referenciát eltávolítottak a szövegből. A Maastrichti Szerződést eredményező kompromisszum a britek és a dánok nélkül jött létre.
A konföderáció alapját képező szubszidiaritás elvét (a döntéseket egy adott politikai rendszerben a hatékony cselekvéssel összhangban álló legalsóbb szinten kell meghozni) át kellett „ideologizálni” a föderáció államszövetségi formájára, először a Római Szerződés módosításával (http://szkszhu.szksz.com/romai_szerz.doc - 3b cikkely beszúrása), majd a megbukott EU Alkotmány tervezetben, amelyet átmentettek a Lisszaboni Szerződés „Az Európai Unióról szóló szerződés” c. részének preambulumába [5] és tételes részébe is. Ez utóbbi szerint:
„(1) Az Unió hatásköreinek elhatárolására a hatáskör-átruházás elve az
irányadó. Az uniós hatáskörök
gyakorlására a szubszidiaritás és arányosság elvei az irányadók.
..... (3) A szubszidiaritás elvének megfelelően azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, az Unió csak akkor és annyiban jár el, amikor és amennyiben a megtenni szándékozott intézkedés céljait a tagállamok sem központi, sem regionális vagy helyi szinten nem tudják kielégítően megvalósítani, így azok a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt az Unió szintjén jobban megvalósíthatók” [6] . Ha elolvassuk a kizárólagos hatáskörbe tartozó területek felsorolását
[7]
és a
jogalkotási alapelveket
[8]
,
egyértelmű, hogy a szubszidiaritás nem
érvényesülhet az EU-ban.
A
szubszidiaritás hiánya eredményezi azt, hogy az EU alapjaként meghatározott másik két intézmény, a demokrácia és a
szolidaritás sem működik.
2. A
demokrácia
[9]
Mivel a leglényegesebb kérdésekről az EU „kizárólagos hatáskörben” dönt, a döntéshozatal nem az állampolgárhoz a lehető legközelebbi szinten, hanem a lehető legtávolabbi szinten történik (a szubszidiaritás hiánya). Ez azt jelenti, hogy a népuralom nem érvényesül, mert a föderáció szabályainak megfelelően minden tagállam legfőbb törvényhozó szerve minőségi többséggel a föderáció szolgálatában áll. Ennek oka a pártrendszer és az erre épülő választási törvény. A képviselőjelölés (és választás) – mint a szubszidiaritást megalapozó intézmény - nem a választók közvetlen meggyőződésén és bizalmán alapul, hanem a pártok ajánlatain. A pártok ajánlatai viszont nem megvalósuló programra, hanem a választók igénye szerinti ígéretre épülnek, amelyek betartásának kötelezettsége nem terheli a pártokat, mert az ajánlatokkal kapcsolatban a pártoknak csak „politikai felelősségük” van. Magyarországon a Büntetőtörvénykönyv rendelkezései sem vonatkoznak a kampánybeli kijelentésekre. [10]
3. A szolidaritás [11] A szilárd, biztos alaphoz (solidum) teljes felelősséggel akkor tartozik egy állam, ha ezt az alapot (jogi alapot is) közösen, önkéntesen hozzák létre. A legfontosabb kérdésekben az EU a tagállamok közötti jogharmonizálást (vagyis az alap megteremtését) tiltja a Lisszaboni Szerződés „Az Európai Unió működéséről szóló szerződés” c. rész-szerződésének (http://szkszhu.szksz.com/Lisszaboniszerzodes2007.doc) alábbi rendelkezéseivel: Az Unió hatásköreinek típusai és területei (I. cím 2. cikk) [12] A határok ellenőrzésével, a menekültüggyel és a bevándorlással
kapcsolatos politikák (2. fejezet 79. cikk)
[13]
Igazságügyi együttműködés büntetőügyekben (4. fejezet 83. és 84. cikkek) [14] Adórendelkezések (2. fejezet 113. cikk)
[15]
Jogszabályok közelítése (3. fejezet 114., 115., 116., 117. és 118. cikkek) [16] Népegészségügy (XIV. cím 168. cikk)
[17]
Ipar (XVII. cím 173. cikk)
[18]
Kutatás, technológiai fejlesztés és űrkutatás (XIX. cím 189. cikk) [19] Idegenforgalom (XXII. cím 195. cikk) [20] Polgári védelem (XXIII. cím 196. cikk) [21] Igazgatási együttműködés (XXIV. cím 197. cikk) [22] Közös kereskedelempolitika (II. cím 206. és 207. cikk) [23] Általános és záró rendelkezések (hetedik rész 352. cikk) [24]
4. Az Európai Unió nevű föderáció
gazdasági hatása
(Az alábbiak
Magyarország adatait tartalmazzák az MNB, a Külügyminisztérium és a KSH adatai
alapján. Részletesen: http://szkszhu.szksz.com/eusarc.doc)
4.1 Az EU hatása a 2004. óta belépett államok gazdaságára az „előkészületi” időben:
Kiadás:
- Bruttó vámbevétel kiesése: 29
milliárd euró 7540 milliárd
forint
- Úthasználati díj kiesése: 3,5
milliárd euró 910 milliárd
forint
- Embargó betartása: 3 milliárd euró 780 milliárd forint
Összesen: 35,5
milliárd euró 9230 milliárd forint
Bevétel: (PHARE, ISPA stb.)
1991 és 2003 között maximum 1,4
milliárd euró 364 milliárd
forint
Egyenleg: 34,1
milliárd euró 8866 milliárd forint
4.2 Az EU hatása a tagállamok
gazdaságára évenként
Felhasználható EU „támogatás”* 1000
millió euró 260 milliárd
forint
Kiadás**: 7184,63
millió euró 1868,1 milliárd forint
Egyenleg: 6184,63
millió euró 1608,1 milliárd forint
* A magyar költségvetésből adott „társtámogatás” nélkül az előirányzott kifizetés (1342.1 millió euró) 75 %-a
** A kiadás
részletezése:
- tagdíj (a GDP 1,12 %-a) 646
millió euró 168 milliárd
forint
- Európai Beruházási Bank 54
millió euró 14 milliárd
forint
- Európai Fejlesztési Alap (2005) 85
millió euró 22 milliárd
forint
- Szén- és Acélkutatási Alap (2006-) 9,93
millió euró 2,6 milliárd
forint
- vám árbevétel ÁFÁ-val (2004-es kieső) 5614,9 millió euró 1460 milliárd forint
- kieső bevételek*** 687 millió euró 178,5
milliárd forint
- többlet
költség**** 87,8
millió euró 23 milliárd
forint
Összesen: 7184,63
millió euró 1868,1 milliárd forint
*** Kieső bevételek
részletezése:
- Szgk. ÁFA kiesés 154
millió euró 40 milliárd
forint
- Egyéb ÁFA kiesés 192 millió euró 50 milliárd forint - ÁFA kamat 67 millió euró 17,5
milliárd forint
- Szgk fogyasztói adó + ÁFA 23 millió euró 6 milliárd forint - Egyéb fogyasztói adó + ÁFA 39 millió euró 10
milliárd forint
- ÁFA eltűnés 58 millió euró 15
milliárd forint
- osztalékadó 154
millió euró 40 milliárd
forint
Kieső
bevételek összesen: 687 millió
euró 178,5 milliárd forint
****Többlet költség
részletezése:
- EU támogatás hitelezése 73 millió euró 19 milliárd forint - Adminisztrációs teher 7,7 millió euró 2 milliárd forint - A kötelező rész költsége 31 millió euró 8 milliárd forint - EU jogrend 769 millió euró 200 milliárd forint
Többlet költség
összesen: 880,7
millió euró 229 milliárd forint
5. Összefoglalva:
Az Európai Unió, mint föderatív államszövetség a szubszidiaritás – és ezen keresztül a demokrácia és a szolidaritás – megvonásával a tagállamok teljes önrendelkezését elveszi az alábbiak szerint:
1. Minden nemzeti érték (benne a termőföld)
feletti rendelkezés elvesztése EUM 26. cikk
[25]
,
EUM 3. cikk (7. végjegyzet)
2. A
nemzeti termékek védelmének elvesztése EUM 34. cikk
[26]
,
EUM 35. cikk
[27]
, EUM 63.
cikk
[28]
,
EUM 101. cikk
[29]
, EUM
107. cikk
[30]
3. Pénzügyi függetlenség elvesztése EUM
282. cikk
[31]
, EUM
295. cikk
[32]
4. Kereskedelmi függetlenség elvesztése EUM 106. cikk
[33]
, EUM
207. cikk
[34]
5. Vám elvesztése EUM 28. cikk
[35]
6. Az
önálló adópolitika elvesztése EUM 110. cikk
[36]
7. Külügy
és hadügy elvesztése EUSZ 18. cikk
[37]
8. Önálló jogalkotás elvesztése EUM 288. cikk
[38]
9. Közigazgatás elvesztése EUM 7. cikk
[39]
10. Belbiztonság elvesztése EUM 88. cikk
[40]
,
EUM 89. cikk
[41]
11. Igazságszolgáltatás elvesztése EUSZ 19. cikk
[42]
,
EUM 86. cikk
[43]
12. A tagország kinyitása minden idegen előtt és
bezárása a tagország Unión kívülre szakadt minden államalapító és államalkotó
nemzetéhez tartozó ember előtt EUM 49. cikk
[44]
II. Mit kell tenni a szubszidiaritás
érvényesítéséért
Vissza
kell állítani a konföderális államszövetséget a föderális vonások teljes (és
nem csak formai) megszűntetésével.
Ez azt jelenti, hogy az EU alapját képező négy liberális alapelv (az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad
mozgása - 25. jegyzet) helyébe
kell léptetni az államok és személyek szabadságát
[45]
biztosító
alapelveket:
1. Az államalapító és államalkotó nemzetek gazdasági és természeti
(ökonómiai
[46]
és ökológiai
[47]
)
egységét biztosító állam örökké szabad.
3. Minden, ami az államalapító és államalkotó nemzetek szerves egységként
élését biztosító állam földjén, földje alatt és földje fölött van, az
államalapítók és államalkotók egyetemes, örök és elidegeníthetetlen
tulajdona.
4. Az államot alkotó államalapítók és államalkotók által létrehozott
értékek, illetve az állam szellemi és természeti értékei csak az állam érdekeit
szolgálhatják.
5. Amennyiben veszélyeztetve van az állam, és/vagy az államalapítók és
államalkotók szabadsága, akkor az államalapító és államalkotó nemzetek
minden tagjának nemcsak joga, hanem kötelessége a veszélyt okozónak
ellentmondani és tevékenységének ellenállni.
A föderális és konföderális szabadság-értelmezés:
A neoliberális alapokon álló föderális államszövetség a szabadságot (a gyakorlat bizonysága szerint) a kirekesztettek - látszat-szabadságába burkolt - teljes elnyomásával a kiválasztottaknak biztosított korlátlan szabadságként (szabadosságként) értelmezi. Ezzel szemben a Magyar Modell szabadság-értelmezése azt jelenti, hogy minden ember küldetése (hivatása) szerinti feladatát úgy végzi, hogy szabad akaratával a Világmindenség fejlődését szolgálja, vagyis szabadsága az örökérvényű értékrend betartásán keresztül érvényesül. (Ennek egyszerű megfogalmazása így szól: „Amit magadnak nem akarsz, azt ne tedd másnak sem!” és „Mindent megtehetsz, ami más személy vagy társadalmi csoport jogos érdekeit nem sérti.”)
Ezek az alapelvek az államok közötti természetes, kölcsönös előnyökön
alapuló érdekeket érvényesítő kapcsolatot biztosítják, de csak az alapelvek
érvényesülését tiszteletben tartó célzott együttműködés (konföderáció)
formájában.
Összefoglalva:
Összevonás (integráció) helyett összehangolás (koordinálás) A kereslet és kínálat diszharmóniája helyett igények és lehetőségek harmóniája Kiváltáság - kiszolgáltatottság diktatúrája helyett kötelezettségek teljesítésén alapuló jogok gyakorlása Az ember anyagi, kozmopolita falanszter-fogaskerékként (árúként) kezelése helyett az ember lelki-, szellemi- és anyagi egységből álló ingéniumként (egyéniségként) értékelése A nemzeti sajátosságok üres – rezervátumi – színfoltként kezelése helyett a nemzetek természetes életterének tiszteletben tartása.
III. Hogyan
érvényesül a szubszidiaritás
Einstein szerint: ha valami elromlott, akkor azt nem lehet azzal a módszerrel kijavítani, ami a romlást okozta. A föderális államszövetségként működő EU
romlását az a gondolkodási mód okozta, amely kizárólag anyagi értékeket ismer el, mindent áruként kezel, ezzel megfosztja az embert önbecsülésétől,
önazonosságától (identitásától), mert nem a szellem, a lélek és a test
egészséget adó összhangjában élő (WHO meghatározása) alkotó egyéniségként,
hanem a falanszter végrehajtásra ítélt
alkatrészeként kezeli.
Ebből adódóan mindenek előtt gondolkodási mód (paradigma) váltásra van szükség. El kell vetni a föderalizmus minden eszközét, és kölcsönös előnyökön alapuló, szerves egységben élést elősegítő
kapcsolatban kell élniük az egy kontinensen (és minden kontinensen) élő
nemzeteknek és államoknak.
Ennek a kapcsolatrendszernek a meghatározó működési elve az önigazgatás (szubszidiaritás), amelynek következménye a népuralom (demokrácia) és az összetartás (szolidaritás).
1. A társadalmi
együttélés szabályozása
A gondolkodási mód váltás mindenek előtt
azt jelenti, hogy a társadalom
működésében érvényesíteni kell a rendszerszemléletet. A társadalmi
együttélés nem izolált elemek véletlenszerű halmazára kell, hogy épüljön, hanem egymással építő kapcsolatban lévő
egységekre.
1.1 A jogrendszer a rendszerszemlélet érvényesítésével válik a társadalom tagjainak állami akarattá összehangolt érdekkifejezőjévé.
A szabadság örök és
elidegeníthetetlen joga minden nemzetnek, államnak és az embernek.
1.11 Alkotmány
A szabadság meghatározása, feltételeinek biztosítása és védelme a társadalmi együttélés alapja, vagyis ez egy ország Alkotmánya (ld. előző pont „alapelveit”). Örök érvényű, változtathatatlan, mint ahogyan az a szabadság is.
1.12 Alaptörvény
A szabadság érvényesülése, gyakorlásának módja (nem korlátozása!) és a rendelkezésre álló lehetőségek a társadalom fejlődése következtében változnak. Ezért egy-egy történelmi időszakra meg kell határozni azokat az irányelveket, amelyek szerint érvényesül a szabadság. Az irányelvek rendszere tehát egy időszakra vonatkozó Alaptörvény, amelyet a társadalom tagjainak egyetértésével kell törvényerőre emelni. Az Alaptörvény kidolgozása egy vezérelv alapján történik, amely az Alkotmányból eredő fő jellemzőket tartalmazza. Ez biztosítja, hogy az Alaptörvény a társadalom működését rendszerként irányítsa.
Az Alaptörvénynek az Alkotmányon alapulva azokat a fő irányelveket kell magában foglalnia, amelyek megadják a keretet a konföderációban élő ország és minden állampolgára számára a krisztusi béke és szeretet alapján, a szerves egységként működő társadalomban élésre. Alaptörvény
alkotási alapelvek:
- Lelki-, szellemi- és anyagi esélyegyenlőség biztosítása minden állampolgár számára. - Jogok és kötelezettségek összhangja. - Keresztény értékrend szerinti életértékelés (a lélek az irányító, a szellem a közvetítő és az anyag a végrehajtó). - Az érdekprioritás érvényesítése. - A szerves egységként működő, jóléti Állam létrehozása, működtetése és védelme. Ez utóbbin belül kiemelt védelem illeti meg a = filozófiai alapot (az ember szabad akarata érvényesülésének védelme az annak esélyegyenlőség-elemeit veszélyeztető eszközökkel - pl. nevelés helyett alkalmazott, lelki traumát okozó lélek- és agymosás -, vagy - az életfeltételeket csökkentő tevékenységekkel - az egészségügyi ellátás elszabotálása, a közbiztonság kriminális állapotra züllesztése, a következő generációk életét veszélyeztető természetrombolás); = politikai alapot (pl. a demokrácia alapértékeinek védelme a választók félrevezetésével megvalósuló demagógiával és megalapozatlan ígéretekkel szemben); = gazdasági alapot (pl. az ország termelőeszközei tulajdonjogának védelme bármilyen diktatórikus megszerzési kísérlettel - így az ország “privatizáció” néven történő kirablásával - szemben; a pénz értékközvetítő szerepétől eltérő működtetésének tiltása; a hazai termékek, termények és szolgáltatások negatív diszkriminációjának büntetése; a jogszabályok hibás értelmezésével és korrupcióval illegális gazdasági tevékenységek létrejöttének, a meglévők működésének tilalma).
1.13 Törvénykönyvek
A társadalmi együttélés törvénykönyvekben megjelenő részletes szabályozásának a szabadságot kell kifejeznie az Alaptörvény irányelvei szerint. A törvénykönyvek megalkotása és törvényerőre emelése az ország törvényhozó szervezetének joga és kötelessége.
a/ Az
emberi alapjogok és kötelezettségek törvénykönyve
b/ Az
államigazgatás törvénykönyve
c/ A
családjogi törvénykönyv
d/ A
társadalmi csoportok törvénykönyve
e/ Vallás-
és művelődésügyi törvénykönyv
f/ Az
egészség törvénykönyve
g/ A
gazdasági törvénykönyv
h/ A
természetkapcsolat törvénykönyve
i/ A
büntető törvénykönyv
1.2 A képviseleti rendszer
A Magyar Modell Önigazgatási rendszere szerinti képviseleti rendszer alapja a folyamatos népi ellenőrzés alatt álló kétkamarás Országgyűlés, amely az állam testének két része, a terület és a személy érdekeinek szerves egységben történő érvényesítését valósítja meg, az idegen érdekek érvényesülésének kiiktatásával.
Az
Alsóház a települések (településrészek), a Felsőház pedig a társadalmi
csoportok érdekeinek képviseletét látja el.
Az Alsóházat a településcsoportok (járások, kerületek) képviselői alkotják, akiket a tizedes-százados elv szerint a települések választói választanak ki.
A Felsőház egy-egy társadalmi csoport vármegyei képviselőiből áll, a társadalmi csoporthoz tartozó választók által történt kiválasztás alapján.
Feladatközpontú szervezeti felépítés [48] valósul meg az Országgyűlésben.
Az irányítás és vezetés kettős egységének ősi felépítése (ld. Kmennyt János 1826-os Alkotmányjogi tankönyve) „Mátrix-elv” néven szerepel az 1967-től (Samuelsen Nobel-díjas „statikus és dinamikus elemek kapcsolatának elemzése” alapján) a vezetéselméleti - közgazdasági irodalomban, és működik az irányítási gyakorlatban, a folyamatos népi ellenőrzés neve pedig „folyamatba épített ellenőrzés”, a felelősségérvényesítésé pedig „kivétel elvén történő beavatkozás”. Lényege, hogy az irányítás-vezetés a mátrix oszlopainak és sorainak találkozási pontjain keresztól működik. Minden döntés visszacsatol az illetékes vezetőhöz (a választók érintett csoportjához). Amennyiben egy adott helyzetben nem azonos az állandó és változó érdek szerinti döntés, akkor kell a közös vezetőnek (népakaratnak) beavatkozni. Ennek egyenes következménye, hogy az elöljáró és képviselő megválasztásától haláláig terjedő időszakban mindaddig betölti ezt a tisztséget, amíg - egészségi állapota miatt le nem kell mondania, - önként le nem mond, vagy - a képviseltek érdekeivel ellentétes döntése miatt vissza nem hívják. A visszahívás következményei a történelem során egyaránt súlyosak, de különbözőek voltak, tekintettel arra, hogy a képviselői tisztség elvesztésének oka a választók (kivetítve: a Haza) elárulása. Hagyományainkban ez így érvényesült: ha a bíró, vagy a kapitány elvesztíti a bizalmat, leteszik: karddal, száműzetéssel, vagy szolgává alázással. (Kézai Simon után)
2. A társadalmi
együttélés gyakorlata
2.1 Emberi jogok
2.11 Alapvető emberi jogok
A Magyar Modell egy állam államalapító és államalkotó tagjainak feltétel nélküli állampolgári jogon biztosítja az alapvető emberi jogokat:
Az életfeltételeket biztosító jog ellentételezés nélkül illet meg mindenkit.
Az alapvető emberi jogok azon része,
amely a társadalmi együttéléshez kötődnek, a kötelezettségek arányában illeti
meg az állampolgárokat.
2.12 Kiegészítő emberi jogok
Azok, akik az alapvető emberi jogokhoz kapcsolódó kötelezettségeiket teljesítik, az életfeltételeik javítására, a személyi elismerésük mértéke szerint, kiegészítő jogokat gyakorolnak.
2.2 Emberi
környezet
2.21 Család – a társadalom
alapja
A
föderalizmus és a konföderalizmus közötti különbséget a következő kérdésekre
adott válasz fejezi ki:
A család az ember életre-teremtője, vagy
munkaerő-előállító műhely? – Közösségi életet élő Teremtmény vagy piacra szánt
áru az ember?
A
Magyar Modell a családi funkciók feltételeit biztosítja:
- az alapvető emberi jogok biztosításával, - a kiegészítő emberi jogok gyakorlásához nyújtott támogatással (pl. lakásnagyság bővítése, gépkocsi vásárlás, családi vállalkozás indítása), - az anya családért végzett (elsősorban a gyermekekkel kapcsolatos) tevékenységének elismerésével. a. Ifjúkorban az állam által biztosított feltételek: - A családi funkciók feltételeinek biztosításával kapott lelki- és szellemi szabad akarat kialakulásának feltételei. - Anyagi feltételek az első szakma megszerzéséig: - Anyagi feltételek az első szakma megszerzésekor: Az első szakma megszerzését követően - nemtől függetlenül - köteles az ifjú - szakmájának megfelelően aktív korúként teljesíteni kötelezettségeit és - honvédelmi ismereteket szerezni és gyakorlati
képzésen részt venni.
b. Az aktív korban végzett feladatok: - Funkciója szerint a fennmaradást szolgáló (pl. élelmiszertermelő) és a következő fejlettségi szakaszra felkészítő (pl. kutató) tevékenységek. - Érdekprioritás szerint az ember közvetlen életfeltételeinek biztosítása (pl. nevelés, védelem, közigazgatás, használati cikkek előállítása) és az életfeltételeket közvetve szolgáló tevékenységek (pl. természetvédelem) csoportja különböztethető meg. - A végrehajtás módja szerint vannak közösségen belül (alkalmazottként, vagy tulajdonosként) és önállóan végrehajtandó feladatok (pl. kistermelés, kisipar). Tevékenysége elismeréseként az alapvető emberi jogainak gyakorlása mellett megilletik mindazok a jogok, amelyek tevékenységéhez kapcsolódnak. Természetesen a megnövekedett jogokkal arányosan növekednek kötelezettségei is.
c. A
tapasztalatátadás korának elismerése a Magyar Modellben
- az alapvető életfeltételek ingyenes biztosítása, - tevékenység utáni elismerés (jövedelem) és - nyugdíj, ami a szakma (hivatás) szerinti átlagbér 50 %-a.
2.22 Települések
– a szubszidiaritás alapja
A
föderalizmus és a konföderalizmus közötti különbséget a következő kérdésekre
adott válasz fejezi ki:
A
település természetes élettér, vagy munkaerő-utánpótlási raktár? –
Együttélés a természettel, vagy önérdekű pusztítás?
A területi elv alapján (az Állam
testének területi része), a választópolgárok által közvetlenül választott
képviselők alkotják a Nemzetgyűlésének alsóházát.
A
települések a teljes önellátás (autarkia) gyakorlásával az életföltételek
önellátását biztosítja.
Az alapvető életföltételek biztosításával kapcsolatban többirányú tevékenységet folytatunk. Ezek közös alapja, hogy minden településen létre kell hozni a Települési Önellátó Rendszert a Települési Önkormányzat irányítása alatt. Az önellátás szubszidiaritásból eredő feladatai:
a. Helyi
egészségvédelem
b. Helyi
oktatás-nevelés
c. Táplálkozás
d. Településfenntartás
e. Közvédelem,
közbiztonság
2.23 Egészségvédelem
A
föderalizmus és a konföderalizmus közötti különbséget a következő kérdésekre
adott válasz fejezi ki:
Egészség,
vagy használható állapot?
Az egészségvédelem a család, a kultúra, az oktatás-nevelés és a település feladataival egységes alrendszert képez. Az
egészségvédelem kiemelt fontosságú a Magyar Modell szerint működő Államban, hiszen az emberi
szentháromság (lélek-, szellem- és test) összhangja a társadalom egészséges
működésének az alapfeltétele.
Ezért az egészségvédelmet végzők hivatást
teljesítenek.
A
Magyar Modell egészségvédelmi alapelve: a megelőzés eszközeit kell elsődlegesen kialakítani. Betegség esetén előnyben kell részesíteni a természetes
gyógymódokat, valamint a homeopátiát és csak legvégső esetben kell a
kemoterápiához és az operatív beavatkozáshoz folyamodni. A Magyar Modell minden egészségügyi szolgáltatást (így a
gyógyászati segédeszközök, gyógyszerek biztosítását is) térítésmentes állampolgári
alapjogként kezelve állampolgári jogként kezeli.
2.24 Oktatás-nevelés
A
föderalizmus és a konföderalizmus közötti különbséget a következő kérdésekre
adott válasz fejezi ki:
Nevelés
vagy idomítás?
Az oktatás-nevelés a család, a kultúra, az egészségvédelem és
a település feladataival egységes alrendszert képez.
Az
oktatás-nevelés kiemelt fontosságú a Magyar Modell szerint működő Államban, hiszen az emberi
szentháromság (lélek-, szellem- és test) összhangja a társadalom egészséges
működésének az alapfeltétele.
Ezért az oktatás-nevelést végzők hivatást
teljesítenek.
A Magyar Modell
a teljes nevelés- és oktatásügyet a keresztény szellemiséget képviselő
rendszerként kezeli. Minden államalapító
és államalkotó első diplomájával bezárólag teljes tandíjmentességet élvez,
továbbá térítésmentes tankönyv- és tanszer ellátásban részesül.
2.25 Anyagtalan
érték – kultúra
A
föderalizmus és a konföderalizmus közötti különbséget a következő kérdésekre
adott válasz fejezi ki:
A hagyomány, a művészet és a tudomány értékteremtő erő, vagy
díszlet? – Életet adó gyökér, vagy karanténbeli őskövület, erőt adó szépség,
vagy önazonosságvesztő kábítószer, életet szolgáló kegyelem, vagy önpusztító
barbárság?
A hazai művészek és tudósok az Államtól
kapják meg azokat a lelki- és szellemi föltételeket, amelyek szükségesek ahhoz,
hogy az Isten kegyelméből kapott tehetségük szerinti küldetést (hivatást) teljesíthessenek. Velük
szemben mindennél fontosabb követelmény a Haza érdekeinek képviseletébe vetett
hit és a tudomány (művészi adottság) összhangja, hiszen tevékenységükkel közvetlenül
hatnak a társadalom egészére.
- A Nemzeti Tudományos Akadémiát át kell szervezni, a bölcsesség nélküli tudósok jelenlegi szerepének átértékelésével. - A Nemzeti Művészeti Akadémiát át kell szervezni, hogy méltó követője legyen a hazai hagyományoknak.
2.26 Védelem
A
föderalizmus és a konföderalizmus közötti különbséget a következő kérdésekre
adott válasz fejezi ki:
A védelem azt biztosítja, hogy az ember
biztonságban éljen, értékei saját érdekeit szolgálják, vagy a világterrorista
támadógépezet társtettesévé alázott kengyeltartója?
A
Magyar Modell minden államalapító és államalkotó számára alapvető jogként
biztosítja az élet-, személyiség- és vagyonbiztonságot.
a. A
biztonság megőrzésének, az azzal ellentétes (bűn)cselekmények üldözésével,
felderítésével kapcsolatos szervezet az Ügyészség.
b. A
biztonságot veszélyeztető cselekmények megítélését, és a hátrányos helyzettel
összefüggő-, illetve büntetőintézkedéseket a Bíróság hozza.
c. A
Magyar Modell belbiztonsága
A belbiztonság szervezetei: - a csendőrség a bűnmegelőzés, - a rendőrség a bűnüldözés feladatait látja el. e. Honvédelem
A Magyar Modell alapelve az, hogy a
honvédelem a Hazát, valamint annak értékeit és érdekeit megóvó
szervezet, így a nemzet önazonosságának
elsődleges védelmezője.
A haza védelme nemcsak a szolgálatukat töltő katonák, hanem minden magyar ember kötelessége.
2.27 Nemzetiség
A
föderalizmus és a konföderalizmus közötti különbséget a következő kérdésekre
adott válasz fejezi ki:
A
nemzetiség a természetes különbözőség egymást erősítő, szerves egységének
része, vagy a gyűlöletkeltéssel szított megosztottság szétszakítottság forrása?
a. Nemzet, nemzetiség, etnikum
A származás szerinti minősítés is egyik oldalról kiválasztottságot, a másik
oldalról kirekesztettséget eredményez, következésképpen a diktatúra eszköze.
Isten a teremtéssel mindenkit meghív
a kiválasztottságra, és minden ember szabad akaratával dönt
arról, hogy elfogadja- a meghívást, vagy nem, vagyis saját életével válik
kiválasztottá vagy kirekesztetté.
b. A többségi (államalapító) nemzet, valamint a
nemzetiségek és az etnikumok (együtt: államalkotó) viszonya
A Magyar Modell szerint az Állam egy-egy földrajzi területeire annak ökológiai adottságai szerint települtek a különböző nemzetiségű és kultúrájú embercsoportok, így alkotva természetes ökonómiai egységet. A
szerves egységként működő társadalom a nemzeti önazonosság-tudat alapján áll, hiszen ez adja azt a biztonságot, ami minden
ember számára a lélek, a szellem és a test harmóniájához nélkülözhetetlen.
Ezért alapelv a „meghívás” szerinti
népcsoportba tartozás, azzal, hogy el kell fogadni a szabad akarat szerinti
nemzetválasztást is.
A Magyar Modell alapelve, hogy egy országban élő,
a befogadó ország állampolgárságával rendelkező nemzetiségek és etnikai kisebbségek joga személyileg az egyenlőség,
közösségi szinten pedig az autonómia, vagyis az önkormányzaton keresztül
gyakorolt önrendelkezés, ami települési-, vagy területi formában nyilvánul
meg. A nemzetiségek és etnikai kisebbségek kötelezettsége a befogadó ország életében a többségi
nemzet által meghatározott formában részt venni, a többségi nemzet (és a többi nemzetiség, valamint etnikai
kisebbség) törvényes érdekeit
tiszteletben tartani.
b. Az ember és nemzeti hovatartozása
Éppúgy, ahogy nincs kiválasztott nemzet, nincs
„bűnös nemzet” sem és igazságtalan volt és lesz minden olyan ítélet, ami
nem ezt tükrözi, legyen az magyar-, német-, szlovák- albán-, szerb-, cigány-
vagy krími tatár-kitelepítés például.
2.27 Vallás
A
föderalizmus és a konföderalizmus közötti különbséget a következő kérdésekre
adott válasz fejezi ki:
A
vallás a természetes értékrendre vezető lelkiismereti szabadság, vagy a
természetellenesség eltűrésének diktátori eszköze?
A vallásos élet azt jelenti, hogy a mindennapok nélkülözhetetlen részévé
válnak a “Lélek gyümölcsei” (Szent Pál galatáknak írt levele 5, 19).
A
vallásos világ, Isten hitében, egységet alkot. Minden vallás (így Európa
domináns vallása, a keresztény vallás is) önmagában is egy és oszthatatlan.
Ebből adódóan a
vallások megosztását célzó minden törekvés (szektásodás, a - ténylegesen
anyagi vagy politikai okból történő - színlelt egyházalapítás) a vallástól és
az alapvető emberi érdekektől idegen, így tilos
a Magyar Modell szerint.
2.3 Államháztartás
A
föderalizmus és a konföderalizmus közötti különbséget a következő kérdésekre
adott válasz fejezi ki:
Az államháztartás a nemzeti vagyon
növekedésének felhasználását szabályozza, vagy a sarcfizetéssel történő
eladósítás és elszegényítés eszköze?
A Magyar Modell államháztartása az Állam lelki-, szellemi-
és anyagi vagyonnövekedésével gazdálkodik.
A vagyonnövekedés felhasználása:
a. Egyéni
elismerés (jövedelem)
A munka az
ember részvétele a nemzeti vagyon növelésében, tehát nem áru, emiatt a
„munkabér”, mint fogalom, értelmetlen.
b. Közös
kiadások (a költségvetés feladata)
Az állam és az államalapítók, államalkotók szabadságának biztosítását szolgálják: - családok funkcióinak biztosítása, - életfeltételek (élelmezés, energia, egészségügyi ellátás, oktatás-nevelés, településfejlesztés) - közös képviselet feltételei, - biztosítás, - védelem.
c. Lehetőség-növekedés
- a lelki vagyont növelő tevékenységek,
- a szellemi vagyont növelő tevékenységek (művészet, kutatás),
- települések önellátása (szubszidiaritása),
- társadalmi csoportok önellátása (szubszidiaritása),
- állami- és magántulajdonban lévő gazdasági termelő- és szolgáltató
tevékenységek.
A Magyar Modell szerint végzett számítások alapján
Magyarországon a nemzeti vagyon növelése az alkalmazás első évében – a
jelenlegi forint-értéket figyelembe véve 50 000 milliárd forint, ennek
szükséges felosztása:
Egyéni elismerés 10 000 milliárd
ft. (20 %) – aktív korú: cca. 30
mft/év/fő
A
közös kiadások 15 000 milliárd ft. (30 %) – ebből nyugdíj cca. 15 mft/év/fő
Lehetőség-növekedés 25 000
milliárd ft. (50 %)
Mivel
a lehetőség növelés folyamatosan emeli a nemzeti vagyon növekedését, az árak
változatlanul hagyása mellett a személyi elismerés összeg (az arányt megtartva)
folyamatosan nő, így biztosított az
életszínvonal emelkedése.
2.31 A pénz
A Magyar Modellben a pénz kizárólag értékközvetítő.
A
nemzeti vagyon növekedéséből eredő csereeszköz a pénz.
Vagyis a pénz nem működik közre a nemzeti vagyon növelésében, ezért nincs önmagát növelő (kamat) funkciója sem. Ebből következik, hogy a Magyar Modell egyetlen pénzkezelő intézetet tart fenn, megszüntetve a bankrendszert. (A pénzkezelő intézet feladatait „A társadalmi együttélés gyakorlata” c.
rész írja le.)
A föderatív diktatúra legfőbb jellemzője, hogy a hatalom megtartásának tárgyi eszközei (fegyver és pénz) a kiváltságot élvező elenyésző számú ember
kezében vannak. A fegyver a diktatúra fenntartásának terrorisztikus eszköze, míg a pénzzel a kiváltságosok a lehetőségeket tudják összevonni (koncentrálni), és ezzel zsarolják az életfeltételeken keresztül az
embereket.
Miután a diktatúra természetellenes rendszer, folyamatosan fejleszteni és növelni kell az eszközök
számát ahhoz, hogy azokkal hatékonyan lehessen hatalmát fenntartani.
Ezért kell olyan közhangulatot kelteni, mintha az emberiség védelme
indokolná az egyre növekvő hatékonyságú fegyverek előállítását, vagyis ez a
kirekesztettek érdekében is történne.
A pénz mennyiségi növelése érdekében el kellett azt szakítani
értékközvetítő szerepétől, és önállóvá kellett tenni. Miután a pénz, mint tárgy önállóan nem
használható, csak eredeti funkciójában - vagyis venni lehet érte valami életfeltételt kielégítő tárgyat vagy
szolgáltatást - eleve korlátozza ennek az eszköznek a növelhetőségét. Ennek
a korlátnak a feloldását szolgálja a pénz természetes alap nélkülivé (virtuálissá) tétele, ami olyan tulajdonságokkal ruházza fel az
eredeti funkciója szerint érték-közvetítő eszközt, amely az anyagi világ többi
(természetes alaphoz kapcsolódó) része fölé emeli, kiváltani szándékozva vele a fejlődés-biztosító, valós értékeket
közvetítő szerepét.
Ez a - teljességében csak
számítógépekben, tőzsdéken és a bankokban mutatkozó - Aranyborjú akar az ember természetes igényeinek kielégítőjévé válni,
amikor uralmát korlátozás nélkül terjeszti ki az emberiségre, „a tőke szabad
áramlása” parancs megvalósításával.
2.32 Költségvetés
a. A
költségvetés alkotmányos alapelvei
aa. Az Állam
költségvetésének célja, hogy a
nemzeti vagyon növekedésének mértéke szerint biztosítsa az alapvető emberi jogokat minden állampolgára számára. Ez nem lehet kevesebb, mint a minimális életföltételek kielégítése.
ab. A
költségvetésben a bevételek nem lehetnek kevesebbek a kiadásoknál, az import
értéke pedig nem lehet magasabb az exporténál.
ac. Minden
állampolgár kötelességei teljesítéséhez az államnak biztosítania kell a
föltételeket. Az állampolgárokat kötelezettségük teljesítésének arányában
illetik meg – az alapvető életföltételeken túli – jogok.
ad. Minden
állampolgár a nemzeti vagyon
növekedésének általa megtermelt része
szerint vesz részt a közteherviselésben.
b. A
költségvetés vázlata
ba. A bevételek
Az összes nemzeti vagyon növekedés 20 %-a.
bb. Kiadások
- Nyugdíj
- Nem személyhez
kötött egészségügyi kiadás
- Alapvető
élelmiszer
- Energia
(lakossági)
- Szociális
kiadások
2.33 A termelőeszközök tulajdonjoga
- az energiatermelő-, távközlési- és közlekedési szolgáltatást végző, valamint az alapvető életfeltételeket biztosító ipari szervezetek állami, vagy területi önkormányzati tulajdonba kerülnek, - a termőföld, az állatállomány, a mezőgazdasághoz-, valamint a szolgáltatáshoz és a kisárutermeléshez használt termelőeszközök olyan családi magángazdaságok birtokába (föld), illetve tulajdonába kerülnek, amelynek minden tagja az államalapító vagy államalkotó nemzet tagja.
2.4 Gazdaság
A
föderalizmus és a konföderalizmus közötti különbséget a következő kérdésekre
adott válasz fejezi ki:
A
gazdaság embert szolgáló értékteremtés, vagy pénzt szolgáló haszonforrás? –
Az értékteremtés a létrehozó érdekét szolgálja, vagy az érték teremtése elválik
annak élvezőjétől?
a. A
gazdaság célja a lakosság anyagi életfeltételeinek biztosítása a nemzeti vagyon anyagi részének növelésével.
A Magyar
Modell az emberi társadalom szerves egységként történő működéséből következő,
és a gazdaságra is vonatkozó általános alapelve: minden tevékenység végzési módjának és eredményének olyannak kell
lennie, hogy az az ember és környezete egészségét ne károsítsa.
A szerves egységként működő
társadalom az emberekről gondoskodó államokon keresztül valósul meg,
A gazdaság tevékenység-összetételét alapvetően
kell meghatároznia annak, hogy az emberek lelki-, szellemi- és anyagi
életföltételei mit és milyen mértékben igényelnek.
Az
életföltételek biztosításának körét és minőségét egy-egy ország vonatkozásában az adott ország lehetőségei határozzák meg.
Amennyiben
az alapvető emberi jogok minimális szintjének megfelelő életföltételeket nem tudja
egy ország kormánya biztosítani minden állampolgára számára, akkor annak az
országnak alkalmatlan a kormánya a vezetésre.
Ugyanakkor, a kormánynak
rendelkeznie kell azokkal a feltételekkel, amelyek ahhoz szükségesek, hogy biztosítsák az életföltételeket az
állampolgárok számára. Tehát a
kötelezettségek és a jogok egységének az állam - mint a terület és a
társadalmi csoportok szubszidiaritásának összehangolója - vonatkozásában is meg
kell lennie. Ennek következménye az, hogy ha az állampolgárok alapvető
emberi jogait biztosítja az állam, akkor van erkölcsi alapja arra, hogy
meghatározza az egyes emberek kőtelezettségeit és megkövetelje annak
teljesítését, ami a jogkövető
magatartásban nyilvánul meg. Ehhez viszont a megkövetelt magtartási szabályoknak összhangban kell lenniük nemcsak
a gazdasági, hanem a teljes (lelki-, szellemi- és anyagi) keresztény (örök emberi)
értékrenddel.
Fel kell mérni tehát a belföldi és külföldi igényt egy-egy tevékenység eredményére (lelki-, szellemi- vagy anyagi termék,
illetve szolgáltatás) és ahhoz kell
viszonyítani a hazai lehetőségeket. A kapott adatokat a realitás kontrollja
alá kell bocsátani, azért, hogy azok alapján olyan termelési, szolgáltatási kontingenseket lehessen megállapítani,
amelyek szolgálják, és nemcsak
kiszolgálják a nemzet szükségleteit.
A korrigált igény szerinti kereslet és a
tényleges, valamint a fejleszthető termelés és szolgáltatás összevetése alapján
kell megállapítani a termékelhelyezés
hármas csoportját:
- a
saját termelésből kielégíthető igényeket,
- az
exportálandó termékeket, végül
- az
importtal kielégíthető igényeket.
b. A Magyar Modell gazdaságának
alapjellemzője az összehangolás mellett megvalósuló önállóság.
Az
Állam felajánlja minden személynek és szervezetnek azt, hogy aki, illetve amely
részt vesz a gazdasági életben, annak a tevékenységét összehangolja.
Az összehangolás azt jelenti, hogy az
állam biztosítja a termelés (szolgáltatás) iránti igényt, és a termelés (szolgáltatás) feltételeit, az összehangolást igénybe vevő személy
(szervezet) pedig a szerződésben meghatározott határidőre, minőségben
és mennyiségben előállítja a terméket,
illetve elvégzi a szolgáltatást.
A
termelőeszközök beszerzéséhez kamatmentes hitelt biztosít az Állam az
államháztartás „Lehetőség-fejlesztés” fejezete terhére. (Ez a pénzkezelő intézet fő feladata.)
2.41 Mezőgazdaság és élelmiszeripar
A
föderalizmus és a konföderalizmus közötti különbséget a következő kérdésekre
adott válasz fejezi ki:
A
mezőgazdaság a nemzet természetes erőforrása, boldogulásának alapja, vagy a
nemzet zsarolásának eszköze? – A nemzet elidegeníthetetlen tulajdona a föld,
vagy szabadpiaci áru? Elsődlegesen a nemzetet kell ellátni magyar
élelmiszerrel, vagy az idegeneket? A földművest gyarapítsa munkájának
eredménye, vagy az idegen spekulánsokat?
A Magyar Modell mezőgazdaságában csak olyan
termesztési- és állattartási technológiát lehet alkalmazni, és ennek csak
azokat az eredményeit (a terményeket és termékeket) lehet forgalmazni, amelyek az
emberre és a természetes környezetére nem fejtenek ki károsító hatást.
Az állam a területek és települések
igényfelmérése, valamint a külföldi megrendelések alapján felajánlja minden termelőnek terményenként és termékenként azt a
kontingenst, amelyre a Magyar Modell szerint működő Államnak szüksége van. Amennyiben a termelő elfogadja az állam ajánlatát, akkor a megállapodásban meghatározott anyagi elismerésen kívül az
állam biztosít
- beruházási támogatást, - vetőmag-, szaporítóanyag és törzsállomány biztosítási támogatást, - hozzájárulást a természetes termeléshez szükséges talajerőutánpótlási és természet-, valamint emberi egészségbarát védőszerek, technológiák alkalmazásához.
Az élelmiszeripar alapvetően az alapanyag-ellátó területekhez kell, hogy
kötődjék. A termelőeszközök
főszabályként település-önkormányzati, kivételesen magántulajdonban vannak. Az
élelmiszeriparral kapcsolatban is az összehangolt életföltétel-kielégítésben
történő részvétel az Állam érdeke, ezért az
állam által felajánlott kontingens után, az anyagi elismerésen kívül az állam
biztosít
- beruházási- és - technológia-beszerzési támogatást.
2.42 Ipar
A
föderalizmus és a konföderalizmus közötti különbséget a következő kérdésekre
adott válasz fejezi ki:
Az ipar anyagi kincseink embert szolgáló
átalakítása, vagy környezetromboló szakbarbarizmus? – Úgy használjuk, hogy
megmaradjon, vagy úgy, hogy felégetjük a jövőt?
Az ipar alapvető feladata, hogy biztosítsa az állampolgárok
életföltételeinek eszköz részét.
a. A Magyar
Modell szerinti Államban
aa. az
ipari termék gyártásának technológiája és
a gyártásakor felhasznált anyagok és a keletkező hulladékok nem károsíthatják sem az emberek
egészségét, sem a természetet;
ab. olyan ipari termék forgalomba hozása, vagy olyan csomagolási technológia és csomagolóanyag használata tilos, amelyek használatával az ember lelki-, szellemi és anyagi életét veszélyeztetni, vagy a természetet
károsítani lehet.
b. Az
alapvető emberi jogok biztosítását szolgáló termékek előállítása
Az állam a területek és települések
igényfelmérése, valamint a külföldi megrendelések alapján felajánlja minden
iparosnak, vállalkozónak termékenként azt a kontingenst, amelyre az Államnak szüksége van. Amennyiben a
megkeresett elfogadja az állam ajánlatát, akkor a megállapodásban meghatározott anyagi elismerésen kívül az állam
biztosít
ba. beruházási támogatást,
bb. alap- és félkészanyag termelés és felhasználás
összehangolást.
c. A
kiegészítő emberi jogok biztosítását szolgáló termékek előállítása
A személyes használatú termékek és a családi
használatú beruházások fedezete az egyéni elismerés mértéke (jövedelem).
ca. Állami tulajdonban vannak az alábbi
tevékenységeget végző szervezetek: energiaátalakítás, bányászat, közlekedési
eszközök gyártása, közút- és vasútépítés, gépgyártás, építőanyag-gyártás,
vegyipar, gyógyszeripar, könnyűipar.
cb. Az előző
felsoroláson kívül eső termelőtevékenység magántulajdonon alapuló szervezetekben történik.
Az állam a termékeket igénylő állampolgárok
számára információt szolgáltat azoknak
a termelő szervezeteknek az adatairól, amelyek előállítói, gyártói az igényelt
terméknek és hitelt nyújt a termék beszerzésére.
A Magyar Modell a termelő magánvállalkozások számára
- beruházási hitelt vagy támogatást ad és
- anyag-,
illetve félkészáru termelés és felhasználás összehangolást végez.
2.43 Szolgáltatás
A
föderalizmus és a konföderalizmus közötti különbséget a következő kérdésekre
adott válasz fejezi ki:
A
szolgáltatás életfeltételeinket biztosítja, vagy csupán átverés-show-kal
ránk erőszakolt, önpusztító majmolás?
A
gazdasági tevékenységekkel kapcsolatos általános követelmények:
- a
szolgáltatásokkal kapcsolatos tevékenységhez alkalmazott technológia és tevékenységhez felhasznált anyagok nem károsíthatják sem a dolgozók
egészségét, sem a természetet;
- a tevékenységgel kapcsolatos hulladékok,
valamint a szolgáltatás igénybevételének következményei az ember lelki-, szellemi és anyagi életét nem veszélyeztetheti, és a
természetet nem károsíthatja.
A kommunális és szociális szolgáltatást a
települési önkormányzatok tulajdonában lévő szervezetek végzik. Az alapvető
emberi jogokat biztosító szolgáltatások kvótáit és a kvótán felüli
szolgáltatások díját az állami költségvetés állapítja meg. Az alapvető életfeltételek
kvóta alapján végzett szolgáltatásokat a megállapított díjtétel mellett az
állami költségvetés fedezi.
a. Energia: a jelenlegi energiaellátó rendszert meg kell újítani, mert az rossz
hatékonyságú, továbbá természetromboló-
és veszélyeztető (atom-, víz- és ásványianyag átalakítás). Ezért új
energiaszolgáltató rendszert kell figyelembe venni (elsősorban alternatív energiaforrásokat).
Az átalakítás fő szempontjai: természetbarát, lehetőleg helyi energiatermelő
berendezések új energiaforrások rendszerbe állításával (a Települési
Önellátó Rendszer részeként).
A Magyar Modell szerint kiemelten kell támogatni azokat a kutatásokat, amelyek az
energiarendszer átalakításának főbb szempontjait kielégítik.
b. Közlekedés, távközlés
A
Magyar Modell alapelve a közlekedéssel kapcsolatban az, hogy a. vízi- közúti-
és vasúti közlekedési útvonalak
létesítése, valamint a. tömegközlekedés és az áruszállítás járműveinek beszerzése, (a közúti
árufuvarozás járműveinek kivételével) államháztartás „Lehetőség-növekedés”
fejezetében megvalósítandó feladat. A vasúti- és légi közlekedés üzemeltetését, valamint a közutak felügyeletét a közlekedési
kormányzathoz tartozó állami vállalatok
végzik. A vízi közlekedés és a közúti tömegközlekedés üzemeltetése a
települési önkormányzatok feladata.
A távközléssel kapcsolatban az általános alapelv
két elemét külön-külön is kell értelmezni. Az első elem szerint csak olyan
eszközöket lehet alkalmazni, amelyek sugárzással, vagy egyéb módon nem károsítják a Világmindenség anyagi részét,
vagyis nem veszélyesek sem az ember testére, sem az élő- és élettelen
környezetre. A másik elem a hagyományos távközlési rendszerek (rádió, tv)
mellett vonatkozik az Internetre is,
amelyet a „Világ szellemi szemétdombja”
jelenlegi szintjéről a „Világ szellemi kincsestára” szintjére kell emelni.
A
Magyar Modell kialakítja azt a távközlési hálózatot, amely az általános
alapelvnek megfelelően az embert
szolgáló „informatikai társadalom” kialakításának az alapja lesz, és
hatalomra jutását követően fog teljessé válni.
c. A nem általános gazdasági érdekű
szolgáltatások (szolgáltató kisipar)
A kommunális és szociális szolgáltatások
kivételével a lakossági szolgáltatásokat a magántulajdonon
alapuló kisipar végzi.
A Magyar Modell a szolgáltató kisiparosok számára
- beruházási támogatást és hitelt biztosít, és
- anyag-, illetve félkészáru termelés és felhasználás összehangolást végez.
2.44 Idegenforgalom
A
föderalizmus és a konföderalizmus közötti különbséget a következő kérdésekre
adott válasz fejezi ki:
Az
idegenforgalom az ember harmóniáját teljessé tevő mintaadás, vagy
haszonszerző szemfényvesztés?
Politikailag eszköze annak, hogy a
magyar küldetés beteljesedjen, vagyis a
szerves egységként működő állam megismerésével mintát szolgáltassunk az egész
emberiségnek.
Gazdaságilag hozzájárul a magyar
állampolgárok életfeltételeinek biztosításához.
A szállodák önkormányzati, míg az éttermek,
panziók és magánházakban biztosított vendéglátóhelyek magántulajdonban vannak.
Az állam összehangolja a belföldi és külföldi igényfölmérés alapján az önkormányzati
tulajdonú vendéglátóhelyek forgalmát. Ugyanezt felajánlja az idegenforgalomban
résztvevő magánvállalkozóknak a létesítmények kihasználásának összehangolását.
Az összehangolásban részt vevő
vendéglátóhelyek számára a Magyar
Modell
- beruházási
támogatást vagy hitelt nyújt, illetve
- mezőgazdasági
és élelmiszeripari termelés és
felhasználás összehangolást végez.
2.45 Kereskedelem
A
föderalizmus és a konföderalizmus közötti különbséget a következő kérdésekre
adott válasz fejezi ki:
A kereskedelem az emberi munka eredményének kölcsönös hasznosítása, vagy kupecek nyereségének növelése?
a. Belkereskedelem
A magyar Modell belkereskedelmének feladata, hogy az igényeket kielégítő termékeket, terményeket eljuttassa a termelőtől az állampolgárig. A kereskedelem tulajdonformája a magántulajdonú kiskereskedelem.
Az állami gazdaság-összehangolásban résztvevő boltok végzik - a
kiegészítő emberi jogok gyakorlásához szükséges termékek forgalmazásán kívül - az alapvető emberi jogok körébe tartozó
termékek és termények eljuttatását az állampolgárokhoz.
A
Magyar Modell szerinti Állam a kiskereskedőnek
= beruházási támogatást- és hitelt biztosít,
= a termékek és termények folyamatos ellátását
és szállítását összehangolja.
b. Külkereskedelem
A Magyar Modell külkereskedelmének
feladata, hogy a magyar állampolgárok igénykielégítésén felüli termékeket és
terményeket eljuttassa más államok állampolgáraihoz, illetve az Állam földrajzi, vagy gazdasági okból
nem, vagy nem a megfelelő minőségben és mennyiségben termelt termékeket,
terményeket a magyar állampolgárok rendelkezésére bocsássa.
A külkereskedelem, mint a Magyar Modell gazdasági összehangolásának
része szoros összefüggésben van a vámrendszerrel. Ennek két oka van:
- ne
fordulhasson elő negatív külkereskedelmi egyenleg, ami veszélyezteti az
alapvető emberi jogok biztosítását, és a pénz értékközvetítő szerepét,
- védővám
alkalmazása annak érdekében, hogy a
magyar áruk szolgálják elsődlegesen a Magyarországon jelentkező igények
kielégítését, a külföldi áruk szerepe a választékbővítésre és az itthon
nem, vagy nem megfelelő mennyiségben előállítható termékmennyiségre
korlátozódjon.
[1] A föderáció definíciója az Új Magyar Lexikon 2. kötet 399. oldalán [2] Konföderáció: Államok állandó szövetsége, amely bizonyos meghatározott (főleg külpolitikai és katonai – az EGK esetében gazdasági - HJ) cél érdekében jön létre. A konföderáció vezető, egy vagy több közös szerve a szövetségbe tömörült államok képviselőiből alakul, e szervek csak a kormányokkal tartanak fenn kapcsolatot, s nincsen közvetlen hatalmuk az egyes államok állampolgárai fölött. (Új Magyar Lexikon 4. kötet 189. oldal)
[3]
Az Európai Politikai Unióval foglalkozó kormányközi
konferencia a (Maastrichti – HJ) Szerződés alapvető szerkezetéért volt felelős. Ennek első része kihirdeti az
Európai Unió létrejöttét, kijelöli céljait, és előírja, hogy az unió
„tiszteletben tartja tagállamainak nemzeti identitását”. Brit követelésre
minden föderalizmusra utaló referenciát eltávolítottak a szövegből.
A (Maastrichti – HJ) Szerződés (http://szkszhu.szksz.com/maastrichti_szerz.doc) lefektette a szubszidiaritás elvének
alapjait, létrehozta az uniós polgárság intézményét és kiterjesztette a
közösségi fellépést a kultúra, az oktatás, a szakképzés, a fogyasztóvédelem, a
transzeurópai hálózatok, az iparpolitika, a környezetvédelem és a fejlesztési
politika területeire. (EU Mindentudó - http://hvg.hu/eumindentudo.aspx)
[4]
1988. szeptember 20-án Bruges-ben Margaret
Thatcher, az Egyesült Királyság akkori miniszterelnöke az Európai Közösség
jövőjéről szóló beszédet mondott a belgiumi Bruges-ben a College of Europe-ban.
A beszédet széles körben Jacques Delors, az Európai Bizottság elnöke
föderalista víziójával szembeni tiltakozásként értelmezték, mivel az az
integrációs folyamaton belül a tagállamok elsőbbsége mellett szállt síkra.
(EU Mindentudó - http://hvg.hu/eumindentudo.aspx)
[5]
„AZZAL AZ ELHATÁROZÁSSAL, hogy tovább viszik az
Európa népei közötti egyre szorosabb egység létrehozásának folyamatát, ahol a szubszidiaritás elvének megfelelően a
döntéseket az állampolgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten hozzák meg,”
[6] Lisszaboni Szerződés „Az Európai Unióról szóló szerződés” c. rész-szerződése 5. cikk – a megbukott EU Alkotmányban: I-11 cikk - http://szkszhu.szksz.com/Lisszaboniszerzodes2007.doc
[7]
„(1) Az Unió kizárólagos
hatáskörrel rendelkezik a következő területeken:
a) vámunió,
b) a belső piac működéséhez
szükséges versenyszabályok megállapítása,
c) monetáris
politika azon tagállamok
tekintetében, amelyek hivatalos pénzneme az euro,
d) a tengeri biológiai
erőforrások megőrzése a közös halászati politika keretében,
e) közös
kereskedelempolitika.
(2) Az Unió szintén kizárólagos hatáskörrel rendelkezik nemzetközi megállapodás megkötésére, ha annak megkötését valamely uniós jogalkotási aktus írja elő, vagy ha az hatásköreinek belső gyakorlásához szükséges, illetve annyiban, amennyiben az a közös szabályokat érintheti, vagy azok alkalmazási körét megváltoztathatja”. (Lisszaboni Szerződés „Szerződés az Európai Unió működéséről” c. rész-szerződése 3. cikk - http://szkszhu.szksz.com/Lisszaboniszerzodes2007.doc)
[8]
„Az Unió hatásköreinek gyakorlása érdekében
az intézmények rendeleteket, irányelveket, határozatokat, ajánlásokat és
véleményeket fogadnak el.
A rendelet általános hatállyal bír. Teljes egészében kötelező és közvetlenül
alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Az irányelv az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező,
azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja.
A határozat teljes egészében kötelező. Amennyiben külön megjelöli, hogy kik a címzettjei, a határozat kizárólag azokra nézve kötelező, akiket címzettként megjelöl.” (Lisszaboni Szerződés „Szerződés az Európai Unió működéséről” c. rész-szerződése 288. cikk - http://szkszhu.szksz.com/Lisszaboniszerzodes2007.doc)
[9]
A demokrácia fogalma: Az ókori görög városállamokban
az arisztokráciát (a nemesek uralmát) és a türanniszt (-TIRANNUS) felváltó
államforma, amely a szabad polgárok egyenlőségét hozta meg, és a kormányzást
választott tisztviselőkre bízta. (Az athéni demokrácia (i.e. V-IV.sz.) - Tágabb
értelemben: népképviseleten és az
állampolgárok jogi egyenlőségén alapuló kormányzati forma.
A polgári demokráciákban a
választójog korlátozásai és sok más ok miatt a hatalom lényegében a
kizsákmányoló osztályok kezében van. - Népi demokrácia: a második világháború
után több európai és ázsiai országban a népi demokratikus forradalom
eredményeként létrejött néphatalom, a proletárdiktatúra (-PROLETÁR) egyik
formája.
(Magyar Értelmező Szótár - http://ertelmezoszotar.atw.hu/)
Lisszaboni Szerződés „Az
Európai Unióról szóló szerződés” c.
rész-szerződéséből - http://szkszhu.szksz.com/Lisszaboniszerzodes2007.doc:
„ÖSZTÖNZÉST MERÍTVE Európa
kulturális, vallási és humanista örökségéből, amelyből az ember sérthetetlen és
elidegeníthetetlen jogai, a szabadság, a
demokrácia, az egyenlőség, valamint a jogállamiság egyetemes értékei
kibontakoztak,”
„MEGERŐSÍTVE elkötelezettségüket
a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben
tartása és a jogállamiság elvei mellett,” (Prembulum)
„Az Unió az emberi méltóság
tiszteletben tartása, a szabadság, a
demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok –
ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának
értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a
megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint
a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában. (2. cikk)”
[10]
„A politikai pártok képviselői által a választási
kampányokban tett – a párt ideológiáját, az ahhoz kapcsolódó stratégiákat, ezen
belül az ország állapotával kapcsolatos nézeteket tükröző – kijelentések
valóságtartalmának vizsgálata nem tartozik a bűnügyekben eljáró hatóságok
hatáskörébe, ezen kijelentésekért történő helytállás a politikai felelősség
kategóriájába tartozik.” (Központi Nyomozó Főügyészség Nyom. 44/2007. sz. határozata - http://szkszhu.szksz.com/lu070308.doc)
[11]
A szolidaritás jelentése: Összetartás, kiállás valaki mellett,
támogatás.
A sztrájkoló
bányászokkal a fővárosi nagyüzemek munkásai is szolidaritást vállaltak (=maguk
is sztrájkoltak, követeléseiket támogatták).
Szolidaritási
sztrájk.
Osztályunkban
erős a szolidaritás (=tagjai jóban-rosszban összetartanak, kiállnak egymásért).
A középkorban
kereskedők, pénzemberek gyakran önkéntes társulásba tömörültek, és kötelezték
magukat, hogy a közösség bármely tagjának veszteségét közösen megtérítik,
adósságait kifizetik. (ma csoportos biztosításnak vagy csoportos kezességnek
mondanánk az ilyet: egy mindenkiért, mindenki egyért.) A társulás közös
pénzalapját latin szóval solidumnak ('szilárd,
biztos alap') nevezték, tagjait solidarisnak, azaz a solidumhoz tartozónak.
Rokona a
SZOLID.
(Magyar Értelmező Szótár - http://ertelmezoszotar.atw.hu/)
Lisszaboni Szerződés „Az Európai Unióról szóló szerződés” c. rész-szerződéséből - http://szkszhu.szksz.com/Lisszaboniszerzodes2007.doc: „AZZAL AZ
ÓHAJJAL, hogy elmélyítsék a népeik közötti szolidaritást, miközben történelmüket,
kultúrájukat és hagyományaikat tiszteletben tartják,”
2. cikk – ld.
9. jegyzet
„Előmozdítja a gazdasági, a
társadalmi és a területi kohéziót, valamint a tagállamok közötti
szolidaritást.” (3. cikk (2) bekezdés harmadik albekezdés)
[12]
„(1) Ha egy meghatározott területen a Szerződések
kizárólagos hatáskört ruháznak az Unióra, e területen kizárólag az Unió
alkothat és fogadhat el kötelező erejű jogi aktust, a tagállamok pedig csak
annyiban, amennyiben őket az Unió erre felhatalmazza, vagy ha annak célja az
Unió által elfogadott jogi aktusok végrehajtása.
(2) Ha egy meghatározott
területen a Szerződések a tagállamokkal megosztott hatáskört ruháznak az
Unióra, e területen mind az Unió, mind pedig a tagállamok alkothatnak és
elfogadhatnak kötelező erejű jogi aktusokat. A tagállamok e hatáskörüket csak
olyan mértékben gyakorolhatják, amilyen mértékben az Unió hatáskörét nem
gyakorolta. A tagállamok olyan mértékben gyakorolhatják újra a hatáskörüket,
amilyen mértékben az Unió úgy határozott, hogy lemond hatáskörének
gyakorlásáról.
(3) A tagállamok gazdaság-
és foglalkoztatáspolitikájukat az e szerződésben meghatározottak szerinti
szabályok keretében hangolják össze, amelyek megállapítására az Unió
hatáskörrel rendelkezik.
(4) Az Unió az Európai
Unióról szóló szerződésnek megfelelően hatáskörrel rendelkezik a közös kül- és
biztonságpolitika meghatározására és végrehajtására, ideértve egy közös
védelempolitika fokozatos kialakítását.
(5) Meghatározott
területeken és a Szerződésekben megállapított feltételek mellett az Unió
hatáskörrel rendelkezik a tagállamok intézkedéseit támogató, összehangoló vagy
kiegészítő intézkedések megtételére, anélkül azonban, hogy ennek révén elvonná
a tagállamok e területeken meglévő hatásköreit.
Az Unió e területekre
vonatkozó, a Szerződésekben meghatározott rendelkezések alapján elfogadott
kötelező erejű jogi aktusai nem eredményezhetik a tagállamok törvényi,
rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek harmonizációját.
(6) Az uniós hatáskörök
terjedelmét és gyakorlásának részletes szabályait a Szerződésekben foglalt, az
egyes területekre vonatkozó külön rendelkezések állapítják meg.”
(I. cím Az Unió
hatásköreinek típusai és területei 2. cikk)
[13]
„(1) Az Unió közös bevándorlási politikát alakít ki,
amelynek célja a migrációs hullámok hatékony kezelése azok minden szakaszában,
méltányos bánásmód biztosítása a harmadik országok azon állampolgárai számára,
akik jogszerűen tartózkodnak valamely tagállamban, valamint az illegális
bevándorlás és az emberkereskedelem megelőzése és az ezek elleni megerősített
küzdelem.
(2) Az (1) bekezdésben
foglaltak céljából az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás
keretében intézkedéseket állapít meg a következőkre vonatkozóan:
a) a beutazás és a
tartózkodás feltételei, valamint a hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumok
és a hosszú távú tartózkodási engedélyek tagállamok által történő kiadására
vonatkozó szabályok, beleértve a családegyesítési célúakat is,
b) a tagállamok
valamelyikében jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok jogainak
meghatározása, ideértve a más tagállamokban való szabad mozgásra és
tartózkodásra irányadó feltételeket is,
c) illegális bevándorlás és
jogellenes tartózkodás, beleértve a jogellenesen tartózkodó személyek
kitoloncolását és repatriálását is,
d) küzdelem az
emberkereskedelem, különösen a nők és gyermekek kereskedelme ellen.
(3) Az Unió harmadik
országokkal megállapodásokat köthet a területén tartózkodó olyan személyek
származási vagy abba az országba való visszafogadása érdekében, ahonnan érkeztek,
akik a tagállamok egyikének területére való belépés vagy tartózkodás
feltételeinek eleve nem, vagy már nem felelnek meg.
(4) Az Európai Parlament és
a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapíthat meg –
kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási
rendelkezéseinek bármilyen harmonizációját – azoknak a tagállami
intézkedéseknek az ösztönzésére és támogatására, amelyek a területükön
jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok beilleszkedésének elősegítésére
irányulnak.
(5) E cikk nem érinti a
tagállamok jogát arra, hogy meghatározzák, harmadik országok hány olyan
állampolgárát engedik be területükre, akik a harmadik országból azzal a
szándékkal érkeznek, hogy önálló vállalkozóként vagy alkalmazottként
vállaljanak munkát.”
(2. fejezet – A határok
ellenőrzésével, a menekültüggyel és a bevándorlással kapcsolatos politikák 79.
cikk)
[14]
„(1) Az Európai Parlament és a Tanács rendes
jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelvekben szabályozási minimumokat
állapíthat meg a bűncselekményi tényállások és a büntetési tételek
meghatározására vonatkozóan az olyan különösen súlyos bűncselekmények esetében,
amelyek jellegüknél vagy hatásuknál fogva a több államra kiterjedő
vonatkozásúak, illetve amelyek esetében különösen szükséges, hogy az ellenük
folytatott küzdelem közös alapokon nyugodjék.
Ezek a bűncselekményi
területek a következők: terrorizmus, emberkereskedelem és a nők és gyermekek
szexuális kizsákmányolása, tiltott kábítószer-kereskedelem, tiltott fegyverkereskedelem,
pénzmosás, korrupció, pénz és egyéb fizetőeszközök hamisítása, számítógépes
bűnözés és szervezett bűnözés.
A bűnözés alakulásának
függvényében a Tanács határozatban egyéb bűncselekményi területekről
állapíthatja meg, hogy azok megfelelnek az e bekezdésben meghatározott
feltételeknek. Erről a Tanács az Európai Parlament egyetértését követően,
egyhangúlag határoz.
(2) Ha valamely
harmonizációs intézkedések hatálya alá tartozó területen az Unió politikájának
eredményes végrehajtásához elengedhetetlen a tagállamok büntetőügyekre
vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítése,
irányelvekben szabályozási minimumokat lehet megállapítani e területen a
bűncselekményi tényállások és a büntetési tételek meghatározására vonatkozóan.
A 76. cikk sérelme nélkül az ilyen
irányelveket ugyanazon rendes vagy különleges jogalkotási eljárás keretében
kell elfogadni, mint amely szerint az említett harmonizációs intézkedéseket
elfogadták.
(3) Amennyiben a Tanács
valamely tagjának megítélése szerint valamely (1) vagy (2) bekezdésben említett
irányelvtervezet büntető igazságügyi rendszerének alapvető vonatkozásait
érintené, kérheti, hogy az irányelvtervezetet terjesszék az Európai Tanács elé.
Ebben az esetben a rendes
jogalkotási eljárást fel kell függeszteni. A kérdés megvitatását követően és
konszenzus elérése esetén az Európai Tanács a felfüggesztéstől számított négy
hónapon belül a tervezetet visszautalja a Tanács elé, amely megszünteti a
rendes jogalkotási eljárás felfüggesztését.
Ugyanezen határidőn belül,
egyet nem értés esetén, és ha legalább kilenc tagállam megerősített
együttműködést kíván létrehozni az adott irányelvtervezet alapján, ezek a
tagállamok ennek megfelelő bejelentést tesznek az Európai Parlamentnek, a
Tanácsnak és a Bizottságnak. Ebben az esetben a megerősített együttműködés
folytatására vonatkozóan az Európai Unióról szóló szerződés 20. cikke (2) bekezdésében, illetve e
szerződés 329. cikke (1)
bekezdésében előírt felhatalmazást megadottnak kell tekinteni, és a megerősített
együttműködésre vonatkozó intézkedéseket kell alkalmazni.”
(4. fejezet – Igazságügyi
együttműködés büntetőügyekben 83. cikk)
„Az Európai Parlament és a
Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapíthat meg a
bűnmegelőzés terén a tagállami intézkedések előmozdítására és támogatására,
kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási
rendelkezéseinek bármilyen harmonizációját.”
(4. fejezet – Igazságügyi
együttműködés büntetőügyekben 84. cikk)
[15]
„A Tanács az Európai
Parlamenttel, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott
konzultációt követően rendkívüli jogalkotási eljárás keretében egyhangúlag rendelkezéseket fogad el a forgalmi adók, a
jövedéki adók és a közvetett adók egyéb formáira vonatkozó jogszabályok olyan
mértékű harmonizálására, amennyire az ilyen harmonizáció a belső piac
létrehozásához, működéséhez, és a verseny torzulásának elkerüléséhez szükséges.”
(2. fejezet –
Adórendelkezések 113. cikk)
[16]
„(1) Ha a Szerződések
másként nem rendelkezik, a 26. és
27. cikkben meghatározott célkitűzések
megvalósítására a következő rendelkezéseket kell alkalmazni. A Tanács a 294. cikkben megállapított eljárásnak
megfelelően és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt
követően rendkívüli jogalkotási eljárás keretében elfogadja azokat a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási
rendelkezéseinek közelítésére vonatkozó intézkedéseket, amelyek tárgya a belső
piac megteremtése és működése.
(2) Az (1)
bekezdés nem vonatkozik az adózásra, a személyek szabad mozgására, valamint a
munkavállalók jogaira és érdekeire vonatkozó rendelkezésekre.
(3) A Bizottság
az (1) bekezdésben előirányzott, az egészségügyre, a biztonságra, a
környezetvédelemre és a fogyasztóvédelemre vonatkozó javaslataiban a védelem
magas szintjét veszi alapul, különös figyelemmel a tudományos tényeken alapuló
új fejleményekre.
Az Európai
Parlament és a Tanács saját hatáskörén belül szintén törekszik e célkitűzés
megvalósítására.
(4) Ha valamely harmonizációs intézkedésnek az Európai
Parlament és a Tanács, a Tanács vagy a Bizottság általi elfogadását követően, egy tagállam a 36. cikkben említett lényeges követelmények alapján vagy a környezet, illetve a
munkakörnyezet védelmével kapcsolatosan szükségesnek tartja nemzeti rendelkezések
fenntartását, ezekről a rendelkezésekről és a fenntartásuk indokairól értesíti
a Bizottságot.
(5) Ezen felül, a (4) bekezdés sérelme nélkül, amennyiben
valamely harmonizációs intézkedésnek az Európai Parlament és a Tanács, a Tanács
vagy a Bizottság általi elfogadását követően valamely
tagállam új tudományos bizonyítékon alapuló, a környezet vagy a munkakörnyezet
védelmével kapcsolatos nemzeti rendelkezések bevezetését tartja szükségesnek az
adott tagállamra jellemző olyan probléma miatt, amely a harmonizációs
intézkedés elfogadása után merült fel, ezekről az előirányzott rendelkezésekről
és bevezetésük indokairól értesíti a Bizottságot.
(6) A Bizottság
a (4) és (5) bekezdésben említett értesítésektől számított hat hónapon belül a
vonatkozó nemzeti rendelkezéseket jóváhagyja vagy elutasítja, miután
ellenőrizte, hogy az érintett rendelkezések nem képezik-e a tagállamok közötti
önkényes megkülönböztetés eszközét vagy a kereskedelem rejtett korlátozását,
valamint hogy nem jelentenek-e akadályt a belső piac működésében.
Amennyiben a
Bizottság e határidőn belül nem hoz határozatot, a (4) és (5) bekezdésben
említett nemzeti rendelkezéseket jóváhagyottnak kell tekinteni.
Ha az ügy
összetettsége indokolja, és az emberi egészséget fenyegető veszély nem áll
fenn, a Bizottság értesítheti az érintett tagállamot arról, hogy az ebben a
bekezdésben említett határidő legfeljebb további hat hónappal
meghosszabbítható.
(7) Ha a (6)
bekezdés alapján egy tagállamnak engedélyezték valamely harmonizációs
intézkedéstől eltérő nemzeti rendelkezések fenntartását vagy bevezetését, a
Bizottság haladéktalanul megvizsgálja, hogy javasolja-e az adott intézkedés
kiigazítását.
(8) Ha egy
olyan területen, amely korábban harmonizációs intézkedések tárgyát képezte,
valamely tagállam különleges közegészségügyi problémát vet fel, erről
tájékoztatja a Bizottságot, amely haladéktalanul megvizsgálja, hogy
javasoljon-e megfelelő intézkedéseket a Tanácsnak.
(9) A 258. és 259. cikkben megállapított
eljárástól eltérve, a Bizottság vagy bármely tagállam közvetlenül az Európai Unió Bíróságához
fordulhat, ha megítélése szerint egy másik tagállam az e cikkben biztosított
hatáskörével visszaél.
(10) A
fentiekben említett harmonizációs intézkedések indokolt esetben védzáradékot
tartalmaznak, amely felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy a 36. cikkben említett egy vagy több nem
gazdasági okból, uniós ellenőrzési eljárás alá tartozó ideiglenes
intézkedéseket hozzanak.”
(3. fejezet – Jogszabályok
közelítése 114. cikk)
„A 114. cikk sérelme nélkül a Tanács a Bizottság
javaslata alapján és az Európai Parlamenttel, valamint a Gazdasági és Szociális
Bizottsággal folytatott konzultációt követően egyhangúlag irányelveket fogad el
a tagállamok olyan törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek
közelítésére, amelyek közvetlenül érintik a belső piac megteremtését vagy
működését.”
(3. fejezet – Jogszabályok
közelítése 115. cikk)
„Ha a Bizottság
azt állapítja meg, hogy a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási
rendelkezései közötti különbségek torzítják a belső piaci verseny feltételeit,
és hogy ezt a torzulást ki kell küszöbölni, konzultál az érintett
tagállamokkal.
Ha ez a
konzultáció nem eredményez a torzulás kiküszöbölésére vonatkozó megállapodást, az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás
keretében, a Bizottság javaslata alapján, minősített
többséggel elfogadja a szükséges irányelveket.
E célból a Szerződésekben
előírt bármilyen egyéb megfelelő intézkedést el lehet fogadni.”
(3. fejezet – Jogszabályok
közelítése 116. cikk)
„(1) Amennyiben
okkal lehet tartani attól, hogy törvényi, rendeleti vagy közigazgatási
rendelkezések elfogadása vagy módosítása a 116. cikk értelmében vett torzulást okoz, az így eljárni kívánó tagállam konzultál a
Bizottsággal. A tagállamokkal folytatott konzultációt követően a Bizottság
ajánlást tesz az érintett államoknak a szóban forgó torzulás elkerülésére
alkalmas intézkedésekre vonatkozóan.
(2) Ha az az
állam, amely nemzeti rendelkezéseket kíván bevezetni vagy módosítani, nem tesz
eleget a neki címzett bizottsági ajánlásnak, a többi tagállamtól nem
követelhető meg, hogy e torzulás kiküszöbölése érdekében saját nemzeti
rendelkezéseit a 116. cikk
értelmében módosítsa. Ha az a tagállam, amely figyelmen kívül hagyta a
Bizottság ajánlását, olyan torzulást okoz, amely csak saját magára nézve
hátrányos, a 116. cikk rendelkezései
nem alkalmazhatók.”
(3. fejezet – Jogszabályok
közelítése 117. cikk)
„A belső piac létrehozása,
illetve működése keretében az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási
eljárás keretében intézkedéseket fogad el a szellemi tulajdonjogok Unión belüli
egységes oltalmát biztosító európai oltalmi jogcímek létrehozására, valamint
egy uniós szintű központi engedélyezési, koordinációs és ellenőrzési rendszer
megteremtésére.
Az európai oltalmi jogcímekre
vonatkozó nyelvhasználati rendet a Tanács állapítja meg különleges jogalkotási
eljárás keretében elfogadott rendeletekben. A Tanács az Európai Parlamenttel
folytatott konzultációt követően, egyhangúlag határoz.”
(3. fejezet – Jogszabályok
közelítése 118. cikk)
[17]
„(1) Valamennyi Uniói
politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az
emberi egészségvédelem magas szintjét.
Az Unió
fellépése, amely kiegészíti a nemzeti politikákat, a népegészségügyi helyzet
javítására, az emberi megbetegedések és betegségek, valamint az emberek testi és szellemi egészségét fenyegető veszélyek okainak megelőzésére irányul. Az ilyen
fellépés magában foglalja a széles körben terjedő súlyos betegségek elleni
küzdelmet az azok okaira, terjedésére és megelőzésére vonatkozó kutatások,
valamint az egészségügyi tájékoztatás és oktatás által, továbbá a
határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyek figyelemmel kísérését, az
ilyen veszélyek korai előrejelzését és az ezek elleni küzdelmet.
Az Unió
kiegészíti a tagállamok fellépését a kábítószer-fogyasztással kapcsolatos
egészségkárosodás csökkentése érdekében, beleértve a felvilágosítást és a
megelőzést is.
(2) Az Unió
bátorítja a tagállamok közötti együttműködést az e cikkben említett területeken,
és szükség esetén támogatást nyújt a tagállamok fellépéséhez. Az Unió ösztönzi különösen a határ menti területeken
az egészségügyi szolgáltatások egymást kiegészítő jellegének javítására
irányuló, tagállamok közötti együttműködést.
A tagállamok a
Bizottsággal együttműködve összehangolják politikáikat és programjaikat az (1)
bekezdésben említett területeken. A Bizottság a tagállamokkal szorosan
együttműködve megtehet minden hasznos kezdeményezést az összehangolás előmozdítására, különös tekintettel az iránymutatások
és mutatók megállapítására, a bevált gyakorlatok cseréjének megszervezésére,
valamint az időszakonkénti felülvizsgálat és kiértékelés szükséges elemeinek
kialakítására irányuló kezdeményezésekre. Az Európai Parlamentet teljeskörűen
tájékoztatni kell.
(3) Az Unió és
a tagállamok elősegítik az együttműködést harmadik országokkal és a
népegészségügy területén hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel.
(4) A 2. cikk (5) bekezdésétől, illetve a 329. cikk (1) bekezdésétől eltérve, és a 119. cikk (2) bekezdésével összhangban az Európai
Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárás keretében, valamint a
Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott
konzultációt követően az e cikkben említett célok eléréséhez való hozzájárulás
érdekében a közös biztonsági kockázatok kezelésére elfogadja a következőket:
a) az emberi
eredetű szervek és szövetek, a vér és vérkészítmények magas szintű minőségi és
biztonsági előírásainak megállapítására vonatkozó intézkedések; ezek az intézkedések
nem akadályozhatják a tagállamokat abban, hogy szigorúbb védintézkedéseket
tartsanak fenn vagy vezessenek be;
b) intézkedések
az állat- és növényegészségügy terén, amelyek közvetlen célja a közegészség
védelme;
c) a gyógyszerek és a
gyógyászati célú eszközök magas szintű minőségi és biztonsági előírásainak
megállapítására vonatkozó intézkedések.
(5) A Gazdasági és
Szociális Bizottsággal, valamint a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt
követően az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében
ösztönző intézkedéseket állapíthat meg az emberi egészség védelmére és
javítására, és különösen a határokon át széles körben terjedő súlyos betegségek
elleni küzdelemre, valamint a határokon át terjedő súlyos egészségügyi
veszélyek figyelemmel kísérésére, az ilyen veszélyek korai előrejelzésére és az
ezek elleni küzdelemre vonatkozóan, továbbá olyan intézkedéseket állapíthat
meg, amelyeknek közvetlen célja – a dohányra és a túlzott alkoholfogyasztásra
vonatkozóan – a közegészség védelme, kizárva azonban a tagállamok törvényi,
rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen harmonizációját.
(6) A Tanács a
Bizottság javaslata alapján, ajánlásokat is elfogadhat az e cikkben
meghatározott célok érdekében.
(7)
Az Unió tevékenységének tiszteletben kell tartania a tagállamoknak az
egészségügyi politikájuk meghatározására, valamint az egészségügyi
szolgáltatások és az orvosi ellátás megszervezésére és biztosítására vonatkozó
hatáskörét. A tagállamok hatásköre kiterjed az egészségügyi szolgáltatások és
az orvosi ellátás működtetésére, és a hozzájuk rendelt erőforrások elosztására.
A (4) bekezdés a) pontjában említett intézkedések nem érinthetik a szervek és
vér adására vagy gyógyászati célú felhasználására vonatkozó nemzeti
rendelkezéseket.”
(XIV.
cím – Népegészségügy 168. cikk)
[18]
„(1) Az Unió és a
tagállamok biztosítják az Uniói ipar versenyképességéhez szükséges feltételek
meglétét.
E célból –
összhangban a nyitott és versengő piacok rendszerével – fellépésük arra
irányul, hogy:
– felgyorsítsák
az ipar alkalmazkodását a strukturális változásokhoz;
– ösztönözzék
egy olyan környezet kialakítását, amely az Unió egész területén kedvez a
kezdeményezéseknek és a vállalkozások – különösen a kis- és középvállalkozások
– fejlődésének;
– ösztönözzék egy
olyan környezet kialakítását, amely kedvez a vállalkozások közötti
együttműködésnek;
– elősegítsék
az innovációs, kutatási és technológiafejlesztési politikákban rejlő ipari
lehetőségek jobb kihasználását.
(2) A
tagállamok a Bizottsággal kapcsolatot tartva konzultálnak egymással, és
amennyiben szükséges, összehangolják fellépésüket. A Bizottság megtehet minden
hasznos kezdeményezést az összehangolás előmozdítása érdekében, különös tekintettel az iránymutatások és mutatók
megállapítására, a bevált gyakorlatok cseréjének megszervezésére, valamint az
időszakonkénti felülvizsgálat és kiértékelés szükséges elemeinek kialakítására
irányuló kezdeményezésekre. Az Európai Parlamentet teljeskörűen tájékoztatni
kell.
(3) Az Unió az
a Szerződések egyéb rendelkezései alapján folytatott politikái és tevékenysége
útján hozzájárul az (1) bekezdésben meghatározott célkitűzések eléréséhez. A
Tanács a 294. cikkben megállapított
eljárásnak megfelelően, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott
konzultációt követően egyedi intézkedéseket hozhat a tagállamokban végrehajtott
olyan fellépések támogatására, amelyek az (1) bekezdésben kitűzött célok
megvalósítására irányulnak, kizárva
azonban a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek
bármilyen harmonizációját
E cím nem szolgáltat alapot ahhoz, hogy az Unió bármilyen olyan
intézkedést vezessen be, amely a verseny torzulásához vezethet, vagy amely
adórendelkezéseket vagy a munkavállalók jogait és érdekeit érintő
rendelkezéseket tartalmaz.”
(XVII.
cím – Ipar 173. cikk)
[19]
„(1) A tudományos és műszaki haladás, az ipari
versenyképesség, valamint az uniós politikák végrehajtásának elősegítése
érdekében az Unió európai űrpolitikát alakít ki. E célból közös
kezdeményezéseket támogathat, előmozdíthatja a kutatást és a
technológiafejlesztést, továbbá összehangolhatja a világűr kutatásához és
hasznosításához szükséges erőfeszítéseket.
(2) Az (1) bekezdésben
említett célkitűzések megvalósításához való hozzájárulás érdekében az Európai
Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében megállapítja azon
szükséges intézkedéseket, amelyek európai űrprogram formájában is
megvalósulhatnak, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és
közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen harmonizációját.
(3) Az Unió megfelelő
kapcsolatokat épít ki az Európai Űrügynökséggel.
(4)
Ez a cikk nem érinti e cím egyéb rendelkezéseit.”
(XIX.
cím – Kutatás, technológiai fejlesztés és űrkutatás 189. cikk)
[20]
„(1) Az Unió, különösen az idegenforgalmi ágazatban
működő uniós vállalkozások versenyképességének elősegítése révén, kiegészíti a
tagállamoknak az idegenforgalmi ágazat terén folytatott tevékenységét.
Ennek elérése érdekében az
Unió tevékenységének célja, hogy:
a) ösztönözze az ebben az
ágazatban működő vállalkozások fejlődéséhez szükséges kedvező környezet
kialakítását,
b) előmozdítsa a tagállamok
együttműködését, különös tekintettel a bevált gyakorlatok cseréjére.
(2)
Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében egyedi
intézkedéseket állapít meg a tagállamokban végrehajtott olyan intézkedések
kiegészítésére, amelyek az e cikkben kitűzött célok megvalósítására irányulnak,
kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási
rendelkezéseinek bármilyen harmonizációját.”
(XXII.
cím – Idegenforgalom 195. cikk)
[21]
„(1) Az Unió ösztönzi a tagállamok közötti
együttműködést a természeti vagy ember okozta katasztrófák megelőzését és az
azokkal szembeni védekezést szolgáló rendszerek hatékonyságának javítása
érdekében.
Az Unió tevékenységének
célja:
a) az Unión belül a
tagállamok nemzeti, regionális vagy helyi szintű intézkedésének támogatása és
kiegészítése a kockázatok megelőzése, a tagállamokban a polgári védelemben
részt vevők felkészítése és a természeti vagy ember által okozott katasztrófák
kezelése terén,
b) a nemzeti polgári
védelmi szolgálatok gyors és eredményes operatív együttműködésének előmozdítása
az Unión belül,
c) a nemzetközi szintű
polgári védelmi intézkedések koherenciájának előmozdítása.
(2)
A (1) bekezdésben említett célkitűzések megvalósításának elősegítéséhez
szükséges intézkedéseket rendes jogalkotási eljárás keretében az Európai
Parlament és a Tanács állapítja meg, kizárva azonban a tagállamok törvényi,
rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen harmonizációját.”
(XXIII.
cím – Polgári védelem 196. cikk)
[22]
„(1) Az uniós jog tagállamok általi eredményes
végrehajtását – ami az Unió megfelelő működése szempontjából elengedhetetlen –
közös érdekű ügynek kell tekinteni.
(2) Az Unió támogathatja a
tagállamok azon erőfeszítéseit, amelyek az uniós jog végrehajtásához szükséges
közigazgatási kapacitásaik javítására irányulnak. Az ilyen fellépés különösen
az információk és a köztisztviselők cseréjének megkönnyítését, valamint a
képzési programok támogatását foglalhatja magában. Az ilyen támogatás
igénybevételére egyik tagállam sem kötelezhető. Az e célból szükséges
intézkedéseket rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az
Európai Parlament és a Tanács állapítja meg, kizárva azonban a tagállamok
törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen
harmonizációját.
(3)
E cikk nem érinti sem a tagállamoknak az uniós jog végrehajtására vonatkozó
kötelezettségeit, sem pedig a Bizottság előjogait és feladatait. E cikk nem
érinti továbbá a Szerződések azon egyéb rendelkezéseit, amelyek a tagállamok
egymás közötti, illetve a tagállamok és az Unió közötti igazgatási
együttműködésről rendelkeznek.”
(XXIV.
cím – Igazgatási együttműködés 197. cikk)
[23]
„A 28-32. cikk szerinti vámunió létrehozásával az Unió a közös érdeknek megfelelően
hozzájárul a világkereskedelem harmonikus fejlődéséhez, a nemzetközi
kereskedelemre és a külföldi közvetlen befektetésekre vonatkozó korlátozások
fokozatos megszüntetéséhez és a vám- és egyéb akadályok csökkentéséhez.”
(II.
cím – Közös kereskedelempolitika 206. cikk)
„(1) A közös
kereskedelempolitika egységes elveken alapul; ez vonatkozik különösen a
vámtarifák módosításaira, az áruk és szolgáltatások kereskedelméhez kapcsolódó
vámtarifa és kereskedelmi megállapodások megkötésére, valamint a szellemi
tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásaira, továbbá a külföldi közvetlen
befektetésekre, a liberalizációs intézkedések egységesítésére, az
exportpolitikára és az olyan kereskedelempolitikai védintézkedésekre, mint a
dömping vagy szubvenció esetén meghozandó intézkedések. A közös
kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által
meghatározott keretek között kell folytatni.
(2) A közös
kereskedelempolitika végrehajtásának kereteit meghatározó intézkedéseket rendes
jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Európai Parlament és
a Tanács határozza meg.
(3) Ha egy vagy több
országgal vagy nemzetközi szervezettel megállapodásokat kell megtárgyalni,
illetve megkötni, az e cikk különös rendelkezéseire is figyelemmel, a 218. cikk rendelkezéseit kell
alkalmazni.
A Bizottság ajánlásokat
terjeszt a Tanács elé, amely felhatalmazza a szükséges tárgyalások
megkezdésére. A Tanács és a Bizottság feladata annak biztosítása, hogy a
megtárgyalt megállapodások a belső uniós politikákkal és szabályokkal
összeegyeztethetőek legyenek.
A Bizottság ezeket a
tárgyalásokat a Tanács által e feladatának támogatására kijelölt
különbizottsággal konzultálva, a Tanács által számára kibocsátható irányelvek
keretei között folytatja le. A Bizottság a tárgyalások előrehaladásáról
rendszeresen jelentést tesz a különbizottságnak és az Európai Parlamentnek.
(4) A (3) bekezdésben
említett megállapodások tárgyalása és megkötése tekintetében a Tanács
minősített többséggel határoz.
A szolgáltatások
kereskedelme, a szellemi tulajdon kereskedelmi vonatkozásai, valamint a
közvetlen külföldi befektetések területére vonatkozó megállapodások tárgyalása
és megkötése tekintetében a Tanács egyhangúlag jár el, ha a megállapodás olyan
rendelkezéseket tartalmaz, amelyek elfogadásához a belső szabályok esetében
egyhangúságra van szükség.
A Tanács szintén
egyhangúlag határoz:
a) a kulturális és
audiovizuális szolgáltatások kereskedelmére vonatkozó megállapodások tárgyalása
és megkötése tekintetében, ha fennáll a veszélye annak, hogy azok korlátozzák
az Unió kulturális és nyelvi sokféleségét;
b) a szociális, oktatási és
egészségügyi szolgáltatások kereskedelmére vonatkozó megállapodások tárgyalása
és megkötése tekintetében, ha fennáll a veszélye annak, hogy azok komoly
zavarokat okoznak az ilyen szolgáltatások nemzeti megszervezésében, illetve
korlátozzák a tagállamok ezek biztosítására vonatkozó hatáskörét.
(5) A közlekedés területén
a nemzetközi megállapodások tárgyalására és megkötésére a harmadik rész V.
címét és a 218. cikket kell
alkalmazni.
(6) Az e cikkben a közös kereskedelempolitika területén átruházott hatáskörök gyakorlása nem sértheti az Unió és a tagállamok közötti hatáskörök elhatárolását, és nem vezethet a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek harmonizációjához, amennyiben a Szerződések az ilyen harmonizációt kizárják. (II.
cím – Közös kereskedelempolitika 207. cikk)
[24]
„(1) Ha a Szerződésekben meghatározott politikák
keretében az Unió fellépése bizonyul szükségesnek ahhoz, hogy a Szerződésekben
foglalt célkitűzések valamelyike megvalósuljon, és a Szerződések nem
biztosítják a szükséges hatáskört, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az
Európai Parlament egyetértését követően, egyhangúlag elfogadja a megfelelő rendelkezéseket.
Amennyiben a szóban forgó rendelkezéseket különleges jogalkotási eljárás
keretében a Tanács fogadja el, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az
Európai Parlament egyetértését követően szintén egyhangúlag határoz.
(2) A szubszidiaritás elve
érvényesülésének ellenőrzésére szolgáló, az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikke (3) bekezdésében említett
eljárás keretében a Bizottság köteles felhívni a nemzeti parlamentek figyelmét
azokra a javaslatokra, amelyek e cikken alapulnak.
(3) Az e cikken alapuló
intézkedések nem eredményezhetik a tagállamok törvényi, rendeleti vagy
közigazgatási rendelkezéseinek harmonizációját olyan területeken, amelyeken a
Szerződések az ilyen harmonizációt kizárják.
(4) Ez a cikk nem szolgálhat a közös kül- és biztonságpolitikával kapcsolatos célkitűzések megvalósításának alapjául, és az e cikk alapján elfogadott valamennyi jogi aktusnak tiszteletben kell tartania az Európai Unióról szóló szerződés 40. cikkének második bekezdésében megállapított határokat.” (Hetedik
rész – Általános és záró rendelkezések 352. cikk)
[25]
„(1) Az Unió a Szerződések vonatkozó rendelkezéseinek
megfelelően meghozza a belső piac létrehozásához, illetve működésének
biztosításához szükséges intézkedéseket.
(2) A belső
piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben e szerződés
rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások
és a tőke szabad mozgása.
(3) A Tanács a
Bizottság javaslata alapján, meghatározza az összes érintett ágazat
kiegyensúlyozott fejlődésének biztosításához szükséges iránymutatásokat és
feltételeket.”
(Lisszaboni Szerződés „Az Európai Unió működéséről szóló szerződés” c. rész-szerződése 26. cikke - http://szkszhu.szksz.com/Lisszaboniszerzodes2007.doc)
[26] „A tagállamok között tilos a behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés.” (Lisszaboni Szerződés „Az Európai Unió működéséről
szóló szerződés” c. rész-szerződése 34. cikke
- http://szkszhu.szksz.com/Lisszaboniszerzodes2007.doc)
[27] „A tagállamok között tilos a kivitelre vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés.” (Lisszaboni Szerződés „Az Európai Unió működéséről
szóló szerződés” c. rész-szerződése 35. cikke
- http://szkszhu.szksz.com/Lisszaboniszerzodes2007.doc)
[28]
„(1) E fejezet
rendelkezéseinek keretei között tilos a
tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti tőkemozgásra
vonatkozó minden korlátozás.
(2) E fejezet
rendelkezéseinek keretei között tilos a tagállamok, valamint a tagállamok és
harmadik országok közötti fizetési műveletekre vonatkozó minden korlátozás.”
(Lisszaboni Szerződés „Az Európai Unió működéséről szóló szerződés” c. rész-szerződése 63. cikke - http://szkszhu.szksz.com/Lisszaboniszerzodes2007.doc)
[29]
(1) A belső piaccal
összeegyeztethetetlen és tilos minden
olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott
döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti
kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny
megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, így különösen:
a) a beszerzési vagy eladási árak, illetve
bármely egyéb üzleti feltétel közvetlen vagy közvetett rögzítése;
b) a termelés, az értékesítés, a műszaki
fejlesztés vagy a befektetés korlátozása
vagy ellenőrzése;
c) a piacok vagy a beszerzési források
felosztása;
d) egyenértékű
ügyletek esetén eltérő feltételek
alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos
versenyhelyzetbe kerülnek;
e) a szerződések megkötésének függővé tétele olyan kiegészítő
kötelezettségeknek a másik fél részéről történő vállalásától, amelyek sem
természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem tartoznak a
szerződés tárgyához.
(Lisszaboni Szerződés „Az Európai Unió működéséről
szóló szerződés” c. rész-szerződése 101. cikke
- http://szkszhu.szksz.com/Lisszaboniszerzodes2007.doc)
[30]
(1)
Ha a Szerződések másként nem rendelkezik, a
belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból
bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos
vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által
torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok
közötti kereskedelmet.
(Lisszaboni Szerződés „Az Európai Unió működéséről szóló szerződés” c. rész-szerződése 107. cikke - http://szkszhu.szksz.com/Lisszaboniszerzodes2007.doc)
[31]
„(1) Az Európai Központi Bank és a nemzeti központi
bankok alkotják a Központi Bankok Európai Rendszerét (KBER). Az Unió monetáris politikáját az Európai
Központi Bank és azon tagállamok nemzeti központi bankjai irányítják,
amelyeknek hivatalos pénzneme az euro, és amelyek az eurorendszert alkotják.
(2) A KBER-t az Európai
Központi Bank döntéshozó szervei irányítják. A KBER elsődleges célja az
árstabilitás fenntartása. E cél veszélyeztetése nélkül támogatja az Unión
belüli általános gazdaságpolitikát azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az Unió
célkitűzéseinek megvalósításához.
(3) Az Európai Központi
Bank jogi személy. Kizárólag az Európai Központi Bank jogosult euro
kibocsátásának engedélyezésére. Hatásköreinek gyakorlásában és saját pénzügyei
kezelésének tekintetében függetlenséget élvez. Az Unió intézményei, szervei és
hivatalai, valamint a tagállamok kormányai tiszteletben tartják ezt a
függetlenséget.
(4) Az Európai Központi
Bank a 127–133. és a 138. cikkel, valamint a KBER és az EKB
alapokmányában megállapított feltételekkel összhangban elfogadja a feladatai
végrehajtásához szükséges intézkedéseket. Ugyanezen cikkeknek megfelelően azok
a tagállamok és központi bankjaik, amelyek pénzneme nem az euro, megőrzik a
monetáris ügyekben meglévő hatásköreiket.
(5) Az Európai Központi Bankkal konzultálni kell a hatáskörébe tartozó valamennyi uniós jogi aktusra irányuló javaslattal, továbbá valamennyi nemzeti jogszabálytervezettel kapcsolatban, és a hatáskörébe tartozó területeken véleményt terjeszthet elő.” (Lisszaboni Szerződés „Az Európai Unió működéséről
szóló szerződés” c. rész-szerződése 282. cikke
- http://szkszhu.szksz.com/Lisszaboniszerzodes2007.doc)
[32]
Az Európai Parlament, a Tanács és a
Bizottság egyeztetnek egymással,
és közös megegyezéssel meghatározzák együttműködésük szabályait. E célból a
Szerződéseknek megfelelően kötelező
jellegű intézményközi megállapodásokat köthetnek.
(Lisszaboni Szerződés „Az Európai Unió működéséről szóló szerződés” c. rész-szerződése 295. cikke - http://szkszhu.szksz.com/Lisszaboniszerzodes2007.doc)
[33]
(1) A közvállalkozások és
az olyan vállalkozások esetében, amelyeknek a tagállamok különleges vagy
kizárólagos jogokat biztosítanak, a
tagállamok nem hozhatnak és nem tarthatnak fenn az a Szerződésekkel, különösen
az annak 21. és 101–109. cikkében foglalt szabályokkal ellentétes
intézkedéseket.
(2) Az általános gazdasági
érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vagy a jövedelemtermelő monopólium jellegű vállalkozások olyan mértékben
tartoznak a Szerződések szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá,
amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a
rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását. A kereskedelem fejlődését ez
nem befolyásolhatja olyan mértékben, amely ellentétes a Közösség érdekeivel.
(Lisszaboni Szerződés „Az Európai Unió működéséről szóló szerződés” c. rész-szerződése 106. cikke - http://szkszhu.szksz.com/Lisszaboniszerzodes2007.doc)
[34] (1) A közös kereskedelempolitika egységes elveken alapul; ez vonatkozik különösen a vámtarifák módosításaira, az áruk és szolgáltatások kereskedelméhez kapcsolódó vámtarifa és kereskedelmi megállapodások megkötésére, valamint a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásaira, továbbá a külföldi közvetlen befektetésekre, a liberalizációs intézkedések egységesítésére, az exportpolitikára és az olyan kereskedelempolitikai védintézkedésekre, mint a dömping vagy szubvenció esetén meghozandó intézkedések. A közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni. (Lisszaboni Szerződés „Az Európai Unió működéséről
szóló szerződés” c. rész-szerződése 207. cikke
- http://szkszhu.szksz.com/Lisszaboniszerzodes2007.doc)
[35] (1) Az Unió vámuniót alkot, amely a teljes árukereskedelemre kiterjed, és magában foglalja a behozatali és kiviteli vámok, valamint az azokkal azonos hatású díjak tilalmát a tagállamok között, továbbá közös vámtarifa bevezetését harmadik országokkal fenntartott kapcsolataikban. (Lisszaboni Szerződés „Az Európai Unió működéséről szóló szerződés” c. rész-szerződése 28. cikke - http://szkszhu.szksz.com/Lisszaboniszerzodes2007.doc)
[36]
A tagállamok sem közvetlenül, sem közvetve nem vetnek ki
más tagállamok termékeire a hasonló
jellegű hazai termékre közvetlenül
vagy közvetve kivetett adónál magasabb belső adót.
A tagállamok továbbá nem
vetnek ki más tagállamok termékeire
olyan természetű belső adót, amely más termékek közvetett védelmét
szolgálhatja.
(Lisszaboni Szerződés „Az Európai Unió működéséről szóló szerződés” c. rész-szerződése 110. cikke - http://szkszhu.szksz.com/Lisszaboniszerzodes2007.doc)
[37]
(1) Az Európai Tanács, minősített többséggel és a
Bizottság elnökének egyetértésével, kinevezi az Unió külügyi és
biztonságpolitikai főképviselőjét. Megbízatását az Európai Tanács ugyanilyen
eljárás keretében megszüntetheti.
(2) A főképviselő irányítja az Unió közös kül- és biztonságpolitikáját. Javaslataival hozzájárul e politika alakításához, és azt a Tanácstól kapott felhatalmazásban foglaltak szerint végrehajtja. Ugyanez vonatkozik a közös biztonság- és védelempolitikára. (Lisszaboni Szerződés „Az Európai Unió működéséről
szóló szerződés” c. rész-szerződése 18. cikke
- http://szkszhu.szksz.com/Lisszaboniszerzodes2007.doc)
[38]
Az Unió hatásköreinek gyakorlása érdekében az
intézmények rendeleteket, irányelveket, határozatokat, ajánlásokat és
véleményeket fogadnak el.
A rendelet általános hatállyal bír. Teljes egészében kötelező és közvetlenül
alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Az irányelv az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező,
azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja.
A határozat teljes egészében kötelező. Amennyiben külön megjelöli, hogy kik a címzettjei, a határozat kizárólag azokra nézve kötelező, akiket címzettként megjelöl. (Lisszaboni Szerződés „Az Európai Unió működéséről
szóló szerződés” c. rész-szerződése 288. cikke
- http://szkszhu.szksz.com/Lisszaboniszerzodes2007.doc)
[39]
Az Unió,
valamennyi célkitűzését figyelembe véve és a hatáskör-átruházás elvével
összhangban, biztosítja a különböző
politikái és tevékenységei összhangját.
(Lisszaboni Szerződés „Az Európai Unió működéséről
szóló szerződés” c. rész-szerződése 7. cikke - http://szkszhu.szksz.com/Lisszaboniszerzodes2007.doc)
[40]
(1) Az Europol
feladata, hogy támogassa és erősítse a tagállamok rendőri hatóságainak és
egyéb bűnüldöző szolgálatainak tevékenységét, valamint a közöttük folytatott
kölcsönös együttműködést a két vagy több tagállamot érintő bűncselekmények és a
terrorizmus, valamint az uniós politikák
alkalmazási körébe tartozó közös érdekeket sértő bűnözési formák megelőzése és
üldözése terén.
(2) Az Europol felépítését,
működését, tevékenységi területét és feladatait rendes jogalkotási eljárás
keretében elfogadott rendeletekben az Európai Parlament és a Tanács határozza
meg. E feladatok a következőket foglalhatják magukban:
a) az információk, így különösen a tagállamok vagy harmadik országok
hatóságai, illetve az Unión kívüli szervezetek által szolgáltatott információk összegyűjtése, tárolása, feldolgozása,
elemzése és cseréje,
b) a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaival
közösen vagy közös nyomozócsoportok
keretében végzett nyomozati és operatív tevékenységek összehangolása,
megszervezése és végrehajtása, adott esetben az Eurojusttal kapcsolatot tartva.
(Lisszaboni Szerződés „Az Európai Unió működéséről
szóló szerződés” c. rész-szerződése 88. cikke
- http://szkszhu.szksz.com/Lisszaboniszerzodes2007.doc)
[41]
A Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében meghatározza azokat a
feltételeket és korlátokat, amelyek mellett a tagállamoknak a 82 és 87. cikkben említett hatáskörrel rendelkező hatóságai egy másik tagállam területén – annak hatóságaival kapcsolatot tartva és velük egyetértésben – intézkedéseket foganatosíthatnak. A
Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, egyhangúlag
határoz.
(Lisszaboni Szerződés „Az Európai Unió működéséről
szóló szerződés” c. rész-szerződése 89. cikke
- http://szkszhu.szksz.com/Lisszaboniszerzodes2007.doc)
[42]
(1) Az Európai
Unió Bírósága a Bíróságból, a Törvényszékből és különös hatáskörű
törvényszékekből áll. Az Európai Unió Bírósága biztosítja a jog tiszteletben
tartását a Szerződések értelmezése és alkalmazása során.
A tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati
lehetőségeket, amelyek az uniós jog
által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához
szükségesek.
(Lisszaboni Szerződés „Az Európai Unió működéséről
szóló szerződés” c. rész-szerződése 19. cikke
- http://szkszhu.szksz.com/Lisszaboniszerzodes2007.doc)
[43] (1) Az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények üldözésére a Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Eurojustból Európai Ügyészséget hozhat létre. A Tanács az Európai Parlament egyetértését követően, egyhangúlag határoz. Ha nincs egyhangúság,
legalább kilenc tagállam kérheti, hogy a rendelettervezetet terjesszék az
Európai Tanács elé. Ebben az esetben a Tanácsban folytatott eljárást fel kell
függeszteni. A kérdés megvitatását követően és konszenzus elérése esetén az
Európai Tanács a felfüggesztéstől számított négy hónapon belül a tervezetet
visszautalja elfogadásra a Tanács elé.
Ugyanezen határidőn belül,
egyet nem értés esetén, és ha legalább kilenc tagállam megerősített
együttműködést kíván létrehozni az adott rendelettervezet alapján, ezek a
tagállamok ennek megfelelő bejelentést tesznek az Európai Parlamentnek, a
Tanácsnak és a Bizottságnak. Ebben az esetben a megerősített együttműködés
folytatására vonatkozóan az Európai Unióról szóló szerződés 20. cikke (2) bekezdésében, illetve e
szerződés 329. cikke (1)
bekezdésében előírt felhatalmazást megadottnak kell tekinteni, és a
megerősített együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(2) Az Európai Ügyészség
hatáskörrel rendelkezik – adott esetben az Europollal együttműködve – az Unió
pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények tetteseinek és részeseinek
felkutatására, velük szemben a nyomozás lefolytatására és bíróság elé
állításukra az (1) bekezdésben előírt rendeletben meghatározottak szerint. Az
ilyen bűncselekmények vonatkozásában a tagállamok hatáskörrel rendelkező
bíróságai előtt a vádhatósági feladatokat az Európai Ügyészség látja el.
(3) Az (1) bekezdésben
említett rendeletek meghatározzák az Európai Ügyészség jogállását, feladatainak
ellátására irányadó feltételeket, a tevékenységét szabályozó eljárási
szabályokat és a bizonyítékok elfogadhatóságának szabályait, valamint a
feladatai ellátása során végzett eljárási cselekményeinek bíróság általi felülvizsgálatára
vonatkozó szabályokat.
(4) Az Európai Tanács ezzel egyidejűleg vagy ezt követően határozatban, annak érdekében, hogy az Európai Ügyészség hatáskörét kiterjessze a több államra kiterjedő vonatkozású súlyos bűncselekményekre, az (1) bekezdést és ebből következően – a több tagállamot érintő súlyos bűncselekmények tetteseit és részeseit illetően – a (2) bekezdést módosíthatja. Az Európai Tanács az Európai Parlament egyetértését és a Bizottsággal folytatott konzultációt követően, egyhangúlag határoz. (Lisszaboni Szerződés „Az Európai Unió működéséről
szóló szerződés” c. rész-szerződése 86. cikke
- http://szkszhu.szksz.com/Lisszaboniszerzodes2007.doc)
[44]
Az alábbiakban megállapított
rendelkezéseknek megfelelően tilos a
valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történő szabad
letelepedésére vonatkozó minden korlátozás. Ezt a rendelkezést azokra a
korlátozásokra is alkalmazni kell, amelyek képviseletnek, fióktelepnek vagy
leányvállalatnak egy tagállam valamely tagállamban letelepedett állampolgára
által történő alapítására vonatkoznak.
A
szabad letelepedés magában foglalja a jogot gazdasági tevékenység önálló vállalkozóként történő megkezdésére és
folytatására, vállalkozások, így különösen az 54. cikk második bekezdése
szerinti társaságok alapítására és irányítására, a letelepedés országának joga által a saját állampolgáraira előírt
feltételek szerint, figyelemmel a tőkére vonatkozó fejezet rendelkezéseire is.
[45]
A
szabadság fogalma: „A szabadság az az állapot, amelyben az ember a saját erőit
éppúgy, mint az őt körülvevő természetet a lehetőség határain belül maga
választotta cél eléréséhez használhatja” (Eötvös József) Szabadság
Általában idegen
erőtől való függetlenség. Ily értelemben a Sz. szót a legkülönbözőbb
vonatkozásokban használják. Igy: fizikai Sz. a fizikai lehetőséget jelenti
valamit tenni v. nem tenni. A fizikai Sz.-ot erőszak (vis) vagy erőhatalom (vis
major) zárhatja ki. Erkölcsi Sz., mely az ember akaratelhatározási Sz.-át
jelenti (l. Akarat és Akaratszabadság), s melyről - noha többféle értelemben -
csak az embernél lehet szó, míg az emberen kívűl eső természetet kötöttnek v.
nem szabadnak nevezik, mert a szükségszerüség jellegével biró természeti okság
törvényének feltétlen uralma alatt áll. Jogi Sz., kiterjed mind arra, amit a
jog szerint tenni lehet. Személyes Sz. a szabad mozgás, a test szabad
használata, mely büntetőjogi védelem alatt áll, s csak a törvényben
meghatározott esetekben és formák között szorítható meg. El nem ismerésen
alapultak a rabszolgaság, a földhöz kötöttség. Közhivatalnoknak évenkint
üdülésre engedélyeztetni szokott időt is Sz.-nak nevezik. L. még Költői
Szabadság és Politikai Szabadság.
Politikai
szabadság
párt v. társadalmi
szabadság (ang. political, civil, social liberty), a törvény által csakis a
közérdekből szükséges mérvben megszorított természetes szabadság. A társadalmi
együttlét az egyesek természeti szabadságának megszorítását követeli a többiek
és az összesség szabadságának biztosítása érdekében. Ez nem megszorítgása a
P.-nak, sőt annak lényegéhez tartozik, mert a nélkül P. nem képzelhető. A
P.-nak megszorítása ott kezdődik, ahol a természeti szabadság megszorítása a
közszabadság érdekében szükséges mértéket meghaladja. A P.-nak tanulmányozása
és meghatározása tehát azonos a társadalom által az egyesek fölött jogszerüen
gyakorolható hatalom természete és határainak tanulmányozásával és
meghatározásával. A világtörténet az egyéni szabadság harcának története is a
hatalom ellen. Másképen alakulhat s alakult e harc akkor és ott, amidőn és ahol
a nép uralkodójának jogtalan alattvalója s azérdekellentét jellemzi a viszonyt
a kormányzók és a kormányzottak között. Más alakulatot vehet az alkotmányos
állammá szervezett társadalomban, a teljes diadalra jutott népszuverénitás
alatt. De itt is sem a harcnak nem kell megszünnie, sem a társadalmi hatalom
körvonalozása, természete s határainak meghatározása feleslegessé nem válhatik.
A legnagyobb tévedés volna azt hinni, hogy ahol a nemzet ura önmagának, ahol
csak a népnek akarata alkothat törvényt, a polgári szabadság biztosítákairól
gondoskodni felesleges, mert önmaga ellen védekezni nem szükséges. A
népszuverénitás s a P. nem együtt járó fogalmak, annyira nem, hogy a
népszuverénitás mellett legrosszabbul állhat a P. ügye; a népszuverénitás a
P.-nak az abszolutizmusnál is nagyobb ellenésge lehet. A történelem tanuságain
kivül elég arra utalni, hogy a népszuverénitás nem az egyesnek önmaga fölött,
hanem a többieknek az egyes fölötti uralma. A visszaélés lehetősége tehát annál
közelebb fekszik, minél inkább a többieknek uralma a dolog természete szerint
tényleg a többség uralma. Akár abszolut, akár alkotmányos fejedelem, akár
határozott időre választott elnök álljon az állam élén, akár egy embernek, akár
csak a nemzetnek akarata alksson törvényt, a társadalmi hatalom határvonalainak
meghatározása a P. érdekében egyaránt s a népek jóléte szempontjából nem
kevésbbé lényeges, mint a védekezés a politikai zsarnokság, a deszpotizmus
ellen. Az egyedül helyes alapelv, melyből a társadalmi hatalom határainak
meghatározásában kiindulni kell, az, hogy a társadalmi hatalom beavatkozása, a
természeti egyéni szabadság korlátozása csak annyiban indokolt és jogszerü,
amennyiben az egyesnek szabadsága a maga természeti korlátlanságában a
többieknek természeti szabadságával összeférhetetlen. A teljes egyéni
szabadságra mindenkinek egyaránt s egyforma igénye van. Egyiknek sem lehet
nagyobb igénye a többiek fölött. Ez a jogegyenlőséggel ellenkeznék. Minthogy
pedig társadalmi együttlétnél az egyeseknek természeti szabadságai
korlátlanságukban egymás mellett meg nem állhatnak, minden egyesnek természeti
szabadsága szükségszerüen oly megszorítást igényel, hogy valamenyinek
szabadságai egymás mellett elférjenek s érvényesülhessenek. A megszorításnak ez
a mérve jogszerü, mert nélkülözhetetlen; mert a nélkül az egyiknek szabadsága a
többiek szabadságának rovására érvényesülne; amit a jogegyenlőség elve meg nem
engedhet. Ezen a mérven túlmenően minden megszorítás jogtalan, akár valamennyit
sujtson kivétel nélkül, akár csak egyeseket. Jogtalan azért, mert az első
esetben felesleges, a második esetben a jogegyenlőséggel ellenkezik. Az
embernek magatartása csak annyiban vethető alá bizonyos megszorításoknak s a
tilalom áthágásáért az ember csak annyiban vonható felelősségre, amennyiben a
magatartásban s annak eredményeiben mások is érdekelvék. A mások alatt magát a
társadalmat is, mint önálló jogalanyisága szükségszerüen következik. Annyiban
ellenben, amennyiben az egyénnek magatartása kizárólag őt magát érdekli, s az
sem közvetlenül, sem közvetve másoknak jogosult érdekeit nem érinti, az egyén
függetlensége feltétlen. Mindenki önmagának abszolut ura. A társadalmi
beavatkozás nemcsak akkor jogosult, ha az egyéni magatartás másoknak jogkörét
közvetlenül érinti vagy sérti, ha p. valaki lop vagy öl, hanem közvetett
jogérdeksértés esetében is. Az a körülmény, hogy ez az egyéni szabadság tetemes
megszorítására vezet, az elveknek helyességét nem érinti. Mint mások érdekkörét
sem közvetlenül, sem közvetve nem érintők, feltétlen elismerést követelnek a
legteljesebb lelkiismereti, gondolat- és véleményszabadság. L. Egyéni
szabadságjogok.
A véleményszabadsággal szorosan összefügg a véleménnyilvánítási szabadság. (L. Sajtószabadság.)
Ide tartoznak a szabad kutatás, a foglalkozásmód s életpálya szabad
választásának joga s a szabad egyesülés joga, másokat nem sértő célokból. Az
itt előadott szabadságok azért esnek különös tekintet alá, mert az egyén oly
működési körére vonatkoznak, mely tisztán az illető egyént érinti s melyben
mások legfeljebb szabad, önkéntes beleegyezésükkel és közreműködésükkel
lehetnek érdekelve. A tér, amelyben társadalmi beavatkozásnak egyedüli helye
lehet: a cselekvés tere. A cselekvési szabadság megszorítgása a fent kifejtett
alapelveknek logikai következménye. A vélemény nem, de a cselekvés, a
véleménynek megvalósítása igen is érintheti másoknak jogos érdekkörét, a
beavatkozás joga azért a társadalmat kell, hogy megillesse. A cselekvés nem
lehet annyira szabad, mint a vélemény. A véleményszabadság leglelkesebb hivei
is elismerik, hogy a vélemény is elvesztheti immunitását, ha izgatássá fajul;
annál nagyobb mérvben állania kell ennek a cselekvésről. De itt is, a fő elvhez
hiven, teljes szabadságot kell követelni mindazokban, amik másokat nem
érintenek. Ezt nemcsak az egyéni érdek, de egy nagy, bár nem ritkán félreismert
társadalmi érdek követeli: az egyéniség, az individualitás szabad
érvényesülésének érdeke. A közvélemény ebben az irányban nem ritkán nagyobb
zsarnok s nagyobb ellensége az egyéni szabadságnak, mint a törvény. Az emberek
nem akarják belátni, hogy más valami is jó lehet, mint az, amit ők annak
tartanak, s akinek a többségétől eltérő nézetei vannak, szemben találja magával
a közvéleményt s az átlagosnál nagyobb lelki erő és jellemszilárdság nélkül le
kell mondania egyéniségéről, hogy ugy táncoljon, amint a többség fütyöl. A
közvélemény konzervatizmusa, helyesebben türelmetlensége, s egyenes
zsarnokoskodása pedig annál kevésbbé jogosult, mennél bizonyosabb a
világtörténelem tanusága szerint az, hogy az emberiség egész haladásáért, a
civilizáció, a kultusznak mindama vívmányaiért, melyeknek most háborítatlanul
gyümölcseit élvezi: oly férfiaknak, oly szilárd jellemeknek tartozik
köszönettel, akik annak idején a közvéleménnyel helyezkedtek ellentétbe. Az
egyéniség önérvényesülésének joga egyenesen azon alapszik, hogy az emberek nem
gépek, melyeket bizonyos minta szerint a számukra rendelt munka végzésére
építenek, az embernek nőnie s fejlődnie kell, megfelelőleg erőinek, melyek őt
élő lénnyé teszik. A társadalmi beavatkozás joga pedig azon alapszik, hogy az
ember a társadalom védelmében részesülvén, ezért bizonyos viszontszolgálattal
tartozik; s a társadalmi együttélés nélkülözhetetlenné teszi, hogy az ember
magatartásában másokra is tekintettel legyen s magatartásában a társadalom
jogosult igényeihez alkalmazkodjék s jelesül tartózkodjék mások jogos
érdekköreinek megsértésétől s vegye ki részét azokban az áldozatokban,
amelyeket a társadalomnak, melynek védelmét élvezi, fentartása igényel. Aki az
egyéni szabadság e határait tiszteletben nem tartja, arra erőszakkal is
kényszeríthető. A tételnek gyakorlati alkalmazásában két egyaránt helytelen
szélsőségtől kell óvakodni. Az egyik a szélsőségre vitt individualizmus, a
másik a túlzásra vitt szocializmus. Az első hibába esnek azok, kik a szabadság
korlátlanságát hirdetik, mihely a cselekmény közvetlenül csak az illető egyént
érinti s nem akarják belátni, hogy a jogosult társadalmi érdek szempontjából
teljesen közömbös az, vajjon a cselekmény közvetlenül vagy reflex hatásaiban érinti-e az idegen v. társadalmi érdekeket. A különbség a két eset között legfeljebb
az lehet, hogy a közvetlen hatás kézzelfoghatóságánál fogva könnyen, a
közvetett hatás pedig nehezebben lévén felismerhető, utóbbi esetben nagyobb
óvatosságra lesz szükség. A másik hibába viszont azok esnek, kik túlságos s
indokolatlan aggodalomból mindenütt társadalmi veszélyt szimatolnak s csak az
egyenruhába bujtatott emberi tevékenységben hajlandók megnyugodni. Mint sok más
kérdésben, ugy itt is szélsőségek mellőzésével az arany középutat kell
választani.
(A PALLAS NAGY LEXIKONA - http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/index.html)
[46] Ökonómia jelentése: Gazdálkodás, beosztás, takarékosság. Bölcs ökonómiával alkalmazta regényeiben a népi nyelv szavait és fordulatait. - Célszerű beosztás, elrendezés. A ház terveiben az ökonómia és tetszetősség összhangja valósult meg. (Magyar Értelmező Szótár - http://ertelmezoszotar.atw.hu/)
[47] Ökológia jelentése: (gör. oikos - otthon, ház, lakóhely, logos - tudomány) a környezet és az élőlények közötti kapcsolatokkal foglalkozó tudományág. (Magyar Értelmező Szótár - http://ertelmezoszotar.atw.hu/)
|
|